Frank új városba költözne családjával, hogy új életet kezdjenek. Már majdnem minden készen áll az utazásra, csak néhány doboz maradt a lakásban, amikor felbukkan a férfi első szerelme, akivel örök hűséget fogadtak egymásnak. Több mint két évtizede látták egymást utoljára, és a nő most a szerelmi ígéret beváltását követeli, Frank pedig – bár feleségét szereti – mégis vívódni kezd önmagával.  

Galéria! Fotó: Mocsári L.

A Miskolci Nemzeti Színházban a 2014/2015-ös évad első prózai bemutatója a Nő a múltból, mely Szabó Máté rendezésében kerül színre. Így a két évvel ezelőtti Marius von Mayenburg bemutató (A hideg gyermek, Szőcs Artur rendezésében) után ismét kortárs német szerző művével találkozhat a miskolci közönség. A kimondott szó hatalmáról szóló előadásban Ullmann Mónika, Györgyi Anna, Varga Zoltán, Dénes Viktor és Simonfi Adrienn lépnek fel.

Varga Zoltán a történet kapcsán úgy fogalmazott a Miskolc Televízió riporterének: az a kitartás és az a fajta elementáris mánia, amivel a nő újra és újra előjön a „De hát szerettél!”, és „Végérvényesnek hittem azt, hogy ez örökké tart!” felkiáltással, véleménye szerint azért nyomot hagy a férfiban. 

Roland Schimmelpfennig Európa-szerte ismert darabja a reális és a szürreális határán egyensúlyoz, miközben az olyan alapvető emberi érzelmeket járja körül, mint a szerelem, a féltékenység, a harag és a bosszúvágy. A német szerző drámájában találkozik a bosszúálló asszony ősi mítosza a mai európai valósággal. Egy különös perspektívából látott világban járunk, ahol az idő szubjektív, ahol minden emlék relatívvá lesz, ahol dobozok rejtik a múltat és a jövőt is.

A múltból érkezett, szerelmét mindenáron visszakapni akaró nőt Ullmann Mónika alakítja. A Miskolci Nemzeti Színház színművésze rámutatott a karakter összetettségére, hiszen véleménye szerint lehet a nőre azt mondani, hogy nem normális, amit csinál, ugyanakkor azt is lehet érezni, hogy nagyon is igaza van.

A drámát Szabó Máté rendezi, és az sem véletlen, hogy pont ezt a darabot választotta. Elmondta ugyanis, hogy valahol ott van bennünk az a valaki, aki – bármennyire idősek vagyunk is – felteszi a kérdést: hogyan bírjuk elfogadni, hogy egyszer egy szerelem véget ér. „Igazából ezt nem lehet elfogadni, mégis ezt tesszük”, fogalmazott a rendező.  

– Schimmelpfennig különleges eszközzel elemzi ki a Nő a múltból szituációit – időbeli ugrásokkal mutatja meg őket több oldalról, több értelmezésben – fogalmazott Cseh Dávid dramaturg. – Az idővel való játék közben különösen izgalmas feladat a színészek számára is. Nem egyszerűen arról van szó, hogy kétszer, akár többször ugyanazokat a gesztusokat, mozgásokat hajtsák végre, hanem újra ábrázolniuk kell a szereplők érzelmeit, indulatait is. És nem estéről estére – hanem egy és ugyanazon előadáson belül.

Roland Schimmelpfennig: Nő a múltból című színművét – melyet Gáspár Ildikó fordított le – szombaton este 7 órától mutatják be a Játékszínben.