Dave Francis már több mint 25 éve dolgozik whiskyvel. A szakember átlagosan 250 tréninget és kóstolót tart évente, több könyvet is írt már, és szerencsésnek tarja magát, amiért munkája egyben a szenvedélye is.

Elmondása szerint a whiskykóstolás több részletében is hasonlít a borkóstoláshoz: először megragadjuk a poharat, majd körkörös mozdulatokkal megpörgetjük annak tartalmát, és elkezdjük elemezni a külalakját.

Az ital színe attól függően változik, hogy hány évet töltött el az adott hordótípusban. Általánosságban elmondható, hogy minél idősebb egy whisky, annál mélyebb a színe – így lehet akár mély aranysárga vagy éppen mahagóniárnyalatú is.

Ha beazonosítottuk a színét, akkor jöhet az illat elemzése, amellyel kapcsolatban a szakértő tanácsa a következő: ne dugjuk túlságosan mélyre az orrunkat a pohárban, mert úgy túl intenzív az illat. Helyette inkább pörgessük meg a poharat és tartsuk el pár centire az orrunktól, hogy be tudjuk azonosítani a kóstolandó whisky felismerhető stílusjegyeit.

Most pedig jöhet a kóstolás! Egy kis kortyot lenyelve érdemes egy nagy levegőt vennünk a szánkon keresztül, hogy átjárja nyelvünket a zamatok kavalkádja.

Az eljárásnak köszönhetően végtelen mennyiségű íz beazonosítható whiskykóstolás közben. Lehet citrusos, gyümölcsös, vaníliás, esetleg sós vagy akár füstös is.

További érdekesség, hogy Dave Francis tapasztalatai szerint a nők sokkal több ízt tudnak párosítani egy whiskyhez, mint a férfiak, mivel intenzívebben érzik az aromákat.

Ezért a tesztelés során is sokszor kéri inkább a hölgyek véleményét.

Végül térjünk rá az örök kérdésre: jéggel vagy jég nélkül? Sokan jégkockával isszák a whiskyt, ami nem számít szentségtörésnek, hiszen  kellemesebbé válik az ital.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az olvadás miatt a víz azonnal megváltoztatja a whisky ízét és színét. Így akár pár perc különbséggel ugyanannak a pohár italnak teljesen más lehet az összhatása.