Képgaléria! Fotó: Juhász Ákos

Kiss János úgy fogalmazott, ez a nap nagyszerű alkalom arra, hogy együtt ünnepeljünk. – Szeretnénk kifejezni köszönetünket Önöknek. Önöknek, a sokszor láthatatlan harcosoknak. Nem szükséges magyarázni, hogy a másokkal való együttérzés, a másokra való figyelem, a másokról való gondoskodás egyidős az emberiséggel. Együtt és egymásért – ettől válik egy csoport összetartó közösséggé.

- Ugyanakkor a szociális területen dolgozókat 1997 óta, alig több mint 20 éve ünnepeljük világszerte. Ősrégi a feladat, fiatal az ünnep, ezerévesek a célok, de örökké ifjaknak és fáradhatatlannak kell lenni Önöknek. Mert a jó szociális munkás a lelkében dinamikus, megújuló és rugalmas, olyan, aki előmozdítja a változásokat – egyszóval fiatal – mondta az alpolgármester.

– Őszintén gondoljuk, hogy az Önök munkáját semmiképpen sem lehet anélkül végezni, hogy ne lennének erőteljesek, pozitívak, hogy ne látnák a megoldásokat. Hogy ne lennének lendületesek, hogy ne éreznék a társadalmi változásokból adódó gondokat, hogy ne lennének készek arra, hogy megértsék az újonnan keletkező vagy pedig az újból és újból felmerülő problémákat. Hogy ne kísérnék figyelemmel, hogy mi foglalkoztatja a különböző generációkat, és hogy azokra ők milyen válaszokat – jókat vagy rosszakat – adnak. Hogy ne vennék észre az „esetet”, hogy mikor kell segíteni, és ha kell, akkor milyen segítség szükséges és megfelelő – hangoztatta Kiss János.

– A döntésnek azonban mindig szakszerűnek kell, pedig nem könnyű szakma az Önöké. Mert nemcsak az orrukig kell látni, hanem távoli célokat is. Látjuk naponta az utcákon az élő példát az ellenkezőre, amikor kiderül, legyen bármilyen jó szándékú is, nem minden segítség jó segítség. Ha csak az orrunkig látunk, többet ártunk, mint használunk. Könnyű ugyanis száz forinttal megsegíteni egy hajléktalant, de a hajléktalan gondját a könnyen kapott adomány nem oldja meg. Önökre vár a feladat, hogy a távoli célokat is lássák, hogy a hajléktalanok a megfelelő szakmai segítséggel megtalálhassák a helyüket előbb a szociális ellátórendszerben, majd végső soron a társadalomban – tette hozzá az alpolgármester.

– Rászorulók, védtelenek, kiszolgáltatottak, sérülékenyek mindannyian lehetünk. Mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe az életünk során, amikor szükségünk van egy támogatóra, egy hozzáértőre, valakire, aki ott van, akihez fordulni lehet, aki előrevezető utat mutat. Ahhoz azonban, hogy igazán helyén való lehessen egy beavatkozás, kellő körültekintésre, mérlegelésre van szükség – szakmai igazolhatósággal és tapasztalattal. Önök pedig ebben nagyszerűek, úgy is mondhatnám, hogy profik! Gratulálunk ehhez!

– A szociális munka alkalmából évről évre ráirányítjuk a figyelmet Önökre, akik az év minden napján segítik, gondozzák segítségre szoruló honfitársainkat. Az Önök fáradhatatlan és nélkülözhetetlen szolgálata formálja a magyar társadalmat összetartó, szolidáris közösséggé.

Önök azok a szakemberek, akik a legfontosabb:tudásukkal, tapasztalatukkal segítik nehezebb sorsú embertársainkat, de ami talán még fontosabb, a szívükkel és a lelkükkel is – mondta az alpolgármester, aki végezetül idézte Mahátma Gandhi szavait: „A legjobb út arra, hogy megtaláljuk önmagunkat, az az, ha elveszünk mások szolgálatában.” – Kívánom, hogy ez a gondolat tartalmas útravalóul szolgáljon a további munkájukhoz, és nyújtson további sok erőt az elkövetkező sikerekhez – zárta szavait Kiss János.

Az ünnepi műsorban fellépett a Szimfónia Alapítvány, az Őszi Napsugár Otthon kórusa és a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény versmondói. A városi díjátadó ünnepséget a Szociális Munka Hetének keretében rendezték. A programok között lesz még szociotúra, előadások és táncház a szociális  területen dolgozók számára.

Kitüntetettek:

Bénó Gyula, a MESZEGYI műszaki csoportvezetője,

Fedorné Stirminszki Andrea, a MESZEGYI személyi segítője,

Gál Éva, az Őszi Napsugár Otthon gondozási részlegvezetője,

Kürti Zsuzsanna, a MESZEGYI kisgyermeknevelője,

Lakatosné Pető Tímea, az Önálló Másság Életminőség Fejlesztő Alapítvány szakmai vezetője, terápiás munkatársa,

Lasztócziné Szomoru Mónika, a MESZEGYI általános igazgatóhelyettese,

Pajtók Sándorné, az Életért a rák ellen Egyesület elnökhelyettese,

Piskótiné Juhász Ida, a MESZEGYI családsegítője,

Rézműves Gabriella, az Őszi Napsugár Otthon szakmai vezetője és

Székely Henriett, a MESZEGYI pénzügyi és számviteli osztályvezetője.