Dédunokái büszkék rá.

– Mondtam bent a suliban, mikor legutóbb eljött a farsangra, hogy ő az én dédnagymamám. Százhat éves – mondta Gergő, az ikrek egyike, mire a másik kisfiú, Peti azt mondta: ja, a többiek meg tátották a szájukat, hogy mi van?

Szabó Jánosnét, született Dobránszky Piroskát ünnepelték a Bulgárföldi Szolgáltató Központ és Gondozóházban. Százegy éves korától él az otthonban, addig önellátó volt.

– Tavaly még mosogattál és vasaltál is nálam, mikor vendégségbe jöttél. Emlékszel, hogy nemrég még együtt gyúrtuk a krumplilángos tésztáját? – kérdezte tőle unokája, Várszegi Elvira. A válasz először egy huncut mosoly volt.

– Most sem lenne semmi bajom, ha nem dönt le a lábamról egy betegség pár hónapja – mondta Piroska néni. – Aztán meg napról napra jobban lettem, mintha csak újult erővel hatott volna rám a közelgő születésnapom.

A százhatodik születésnapján Horváth Krisztina, a Polgármesteri Hivatal Humánstratégiai Osztályának megbízott osztályvezetője és Hudákné Becse Ildikó, a hivatal Egészségügyi és Szociális Osztályának csoportvezetője köszöntötte.

Ma Miskolcon Szabó Jánosné az egyike annak az öt főnek, aki 1910-ben látta meg a napvilágot. Ő Perén született, Abaújszántón töltötte gyermekéveit, majd Debrecenben dolgozott fodrászként, és ott is ment férjhez. A második világháború előtt került már háromfős családjával Miskolcra. Abban bíztak, hogy férjét nem viszik el, ha a gyárban dolgozik, de tévedtek: soha nem is tért haza a katonai szolgálatból. Egyetlen fiát egyedül nevelte fel, akinek révén lett két unokája és öt dédunokája. Ma már csak pihenéssel tölti napjait, de humora megmaradt: ez is százéves – mutatott első fogára mosolygás közben.