Az MTI azzal kapcsolatban kereste meg az elemzőt, hogy Mihail Gorbacsov volt szovjet pártfőtitkár a napokban, a berlini fal ledöntésének 25. évfordulója alkalmából rendezett berlini szimpóziumon arról beszélt, hogy a világ egy újabb hidegháború küszöbén áll.

Rácz András kifejtette: már csak azért sem lehet új hidegháborúról beszélni, ugyanis a jelenlegi helyzet több szempontból is nagyon eltér a múlt század közepén kezdődött korszaktól. A hidegháborúban két nagy katonai tömb állt egymással szemben, most ilyesmiről nincs szó: bár Oroszországnak van néhány katonai szövetségese, ez nem hasonlítható össze az egykori Varsói Szerződéssel – magyarázta.

Véleménye szerint a hidegháború alatt végig fennállt annak a kockázata, hogy atomháborúvá fajulhat, most viszont nem kell azzal a rizikóval számolni, hogy „mi történik, ha valahol elszabadul egy atomfegyver”.

Emellett a hidegháború globális volt, a mostani feszültségek nem azok – mutatott rá. Közölte: Közép- vagy Kelet-Európából nézve nyilvánvalóan az ukrán válság a legfontosabb, de emellett az Egyesült Államoknak sok közös ügye van Oroszországgal, például az Iszlám Állam, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem. Nincs szó tehát olyan teljes elhidegülésről, mint amilyen a hidegháború idején jellemző volt – tette hozzá.

A kutató továbbá azt is kiemelte, hogy a hidegháborúban mindkét tömbnek volt szilárd ideológiai bázisa, legalábbis a Szovjetuniónak mindenképpen, de most Oroszországnak nincs ilyen. Ehelyett pragmatikus, érdekek alapján alakított külpolitika a jellemző – mondta.

Rácz András szerint összességében a helyzet „megközelítőleg sem annyira rossz”, mint a hidegháború idején volt. Ugyanakkor a Krím megszállása és annexiója valóban a hidegháború utáni korszak első igazán jelentős töréspontja a posztszovjet térségben – vélekedett.

A jelenlegi helyzetet jellemezve az mondta, az ukrán válság politikai, de főleg gazdasági ára „kezd túlságosan magas lenni Oroszország számára”, a szankciók és a piac reakciói „gyors tempóban lökik lefelé a lejtőn az orosz gazdaságot”. Emellett Putyin „nem akar harmadik világháborút kirobbantani”, mert pontosan tudja, hogy egy nukleáris konfliktusban „csak az a kérdés, hogy ki hal meg másodjára” – mondta. Hangsúlyozta: az orosz döntéshozatal is racionális.

A szakértő szerint Oroszország nem mehet el a végsőkig, és a jelenlegi helyzet túl sokba kerül Moszkvának, ezért – bár nem valószínű, hogy a Krímet Ukrajna belátható időn belül vissza tudná szerezni – a kelet-ukrajnai helyzetből Oroszország lassan megpróbál majd kihátrálni. „Ugyan minden politikus a hazai közvéleménynek játszik”, és Putyin sem engedheti meg magának, hogy azonnal felhagyjon a kelet-ukrajnai akcióval, de annexió biztosan nem lesz, „nem lesz egy második Krím” – közölte.

Rácz András inkább azt valószínűsítette, hogy egy, a moldovaihoz hasonló befagyott konfliktus alakulhat ki Kelet-Ukrajnában, majd néhány év múlva valamilyen megállapodás keretében visszaadják az ellenőrzést Kijevnek.

A kutató az orosz csapatmozgásokkal kapcsolatos jelenlegi híreket illetően kijelentette: ez nem egész Ukrajna lerohanásának előkészítése, hanem a szeparatisták által ellenőrzött területet akarják védhetőbbé tenni, stabilizálni a frontvonalat, ugyanis a szeparatisták által felügyelt részeknek nincsenek természetes határai, „összevissza kanyarog a frontvonal”. A cél az, hogy még a tél beállta előtt elfoglalják a donyecki repülőteret és „kikerekítsék” a szeparatisták által ellenőrzött területet – vélte. Rácz András hozzáfűzte: „meglátjuk, hogy az ukránok ellen tudnak-e állni”.