Érdeklődésünkre Kákóczki András intézményvezető elmondta, azért döntöttek az emlékülés mellett, hogy a galériával több évtizedes kapcsolatban álló vendégeik egy kis múltidézéssel emlékezhessenek vissza az elmúlt esztendőkre. Az előadók között volt Nagy T. Katalin és Kishonti Zsolt művészettörténész, valamint Szurcsik József képzőművész.
– Arra kértük vendégeinket, hogy kicsit személyessé tegyék az eseményt, felidézzék, amire szívesen gondolnak a Miskolci Galéria hallatán – fogalmazott Kákóczki András. – Megnyitjuk Kondor Béla újrarendezett tárlatát, tehát egy kicsit szavakkal és képekkel is ünnepeljük a születésnapot, de főleg a közönséget. A kultúra minden szegmensét igyekeztünk bemutatni a múltban, és ez a jövőben is a célunk lesz, mert nem csak azokat akarjuk megszólítani, akik a kortárs- és a képzőművészet iránt érdeklődnek.
Négy évvel ezelőtt a galéria a Hermann Ottó Múzeum tagintézménye lett, mondta Tóth Arnold, a múzeum igazgatója. 1967-ben a galéria városi művészeti múzeumként, kortárs galériaként indult, a fő profilja az évtizedek során a grafika lett.
– A Miskolci Galériának kétezer darabos képzőművészeti, főleg grafikai gyűjteménye is van, tulajdonképpen ezért is nevezték egykor a grafika fővárosának Miskolcot – emlékeztetett Tóth Arnold, akitől megtudtuk: a galéria célja, hogy a civil tevékenységnek is teret adjon, és bemutassa a helyi művészetet, művészeket is.
Papp Ferenc szerint Miskolc joggal lehet büszke képzőművészetére, hiszen a város több művészt is adott az országnak, tehát nemcsak kiállításaival, hanem a „megkérdőjelezhetetlen szakmai munkájával” is elégedett lehet.
– Miskolc és a galéria mindig is jelentős súlypontja volt a magyar képzőművészetnek, főleg a grafikai életnek – hangsúlyozta a város kulturális főtanácsosa. – Sajnos a többség már nem lehet itt közöttünk, de a jövőben is lesznek olyanok, akik ezt a vonalat tovább tudják vinni.