A teve elnevezés két párosujjú patás fajt foglal magába, a dromedárt vagy egypúpú tevét, és a kétpúpú, vagy ázsiai tevét. A dromedár Észak-Afrika, Délnyugat-Ázsia, India és Ausztrália száraz, sivatagos területein él, kétpúpú fajtája pedig Közép-Ázsiában.

Mindkét fajta hossza eléri a 3 métert, magasságuk pedig a 2 métert. A hímek tömege 400 és 650 kilogramm közötti, a nőstények mintegy 10 százalékkal könnyebbek.

A tevék teljes mértékben alkalmazkodtak a sivatagi élethez. Lábuk kétujjú patában végződik, melyhez hatalmas párnák csatlakoznak, hogy minél kevésbé süppedjenek bele a homokba. Orruk és fülük becsukható, a homokviharok elleni védekezésként. Hosszú ideig kibírják táplálék és víz nélkül. A hátukon található púpban a tévhittel ellentétben nem vizet, hanem tartalék tápanyagot raktároznak zsír formájában.

Na de a lényeg!

A párzás közeledtével a hímek különleges módon hívják fel magukra a figyelmet. Egyrészt „megbokrosodnak”, vagyis habzani kezd a szájuk. Ez az izgalmi állapotra utal. Ezzel párhuzamosan a farkukkal több méteres körbe szórják szét a vizeletüket, amiből nem kevés jut az állatokra is. Az illatos nedű csalogatja közelükbe a nőstényeket, akik részben ez alapján döntik el, hogy párosodnak-e vagy sem.

De van még egy különleges képességük: ki tudják fordítani a szájpadlásukat, amit akár egy luftballon, felfújnak, majd kieresztik belőle a levegőt, aminek a hangja egy mélyhangú dudára emlékeztet. Ha mindez megtörtént, jöhet a szerelmi légyott. Amit azért nem sietnek el, ugyanis a nőstények 3-4 éves korukban ellenek először, ám a hímek, akik ugyanebben a korukban már ivarérettek, csak később, 6-8 éves korukban párzanak először.