1399. július 17-én hunyt el Anjou Hedvig lengyel királynő, I. (Nagy) Lajos magyar király kisebbik leánya, akit – humanitárius cselekedetei nyomán – alattvalói már halála után szentként kezdtek el tisztelni – írja Tarján M. Tamás a Rubicon honlapján. Hedvig Jagelló nagyfejedelemmel (lengyel királyként ur. 1386-1434) kötött házasságával múlhatatlan érdemeket szerzett Litvánia keresztény hitre térítésében, legendás bőkezűségével pedig a lengyel kultúra felvirágoztatásában is aktív szerepet vállalt.

Hedvig 1373 táján, I. (Nagy) Lajos második házasságából született. A leány négy esztendős koráig a magyar királyi udvarban nevelkedett, édesapja azonban 1378-ban úgy határozott, hogy eljegyzi őt III. Lipót osztrák herceg nyolc éves fiával, Habsburg Vilmossal, így a gyermek Bécs városába került. Miután Nagy Lajos – aki 1370 óta a lengyel koronát is birtokolta – 1382-ben befejezte életét, az utódlás kérdése váratlanul aktualitást nyert: az uralkodó a perszonálunió megőrzésére törekedett, de a lengyel főurak elutasították Mária trónra emelését, és Hedvignek ajánlották fel a hatalmat, aki 1384-ben át is költözött a krakkói udvarba.

Mocsári László képgalériája!

A tíz esztendős leányt a lengyel urak az akkor még pogány litván fejedelemmel, Jagellóval kívánták frigyre léptetni, aki – nehezen bár, de – végül kötélnek is állt. 1386. február 18-án, a Waweli székesegyházban esküdtek meg.

Hedvig – aki a források szerint a rendkívül művelt volt, számos nyelven beszélt – a későbbiekben is részt vállalt Lengyelország kormányzásában. Tevékenysége jelentős volt a keresztény hit terjesztése, a művelődés támogatása és az elesettek segélyezése terén.

A keleti krisztianizációt segítette többek között a vilniusi püspökség megszervezése, illetőleg az az ösztöndíj, melyet Hedvig a prágai egyetemen litván hallgatók számára alapított. Az uralkodópár bőkezű adományainak köszönhetően a krakkói egyetem az 1390-es években ismét megnyitotta kapuit, sőt, egy újabb fakultással – a teológiaival – is bővült, melynek működését IX. Bonifác pápa 1399 januárjában hagyta jóvá. Hedvig ezenfelül saját vagyonából is támogatta a művészek, tudósok munkáját, kórházakat alapított, és gyakran személyes fáradozásával – például betegápolással – igyekezett enyhíteni a nélkülözők nyomorúságait.

A királynő életéről szóló legendák is javarészt humanitárius tevékenységét emelik a középpontba, így például nála is szerepel az a történet, melyet másfél évszázaddal korábban Árpád-házi Szent Erzsébettel kapcsolatban már megörökítettek. Eszerint Hedvignek szokása volt, hogy élelmet csempészett ki a palotából a szegény nép számára, ami – így szól a legenda – akkoriban halálos bűnnek számított Lengyelországban. Egyik szokásos éjszakai útján a királynő pórul is járt, férje ugyanis a várból kivezető titkos folyosó végén várt rá, ám a köténybe rejtett étel egy csokor rózsává változott, így a fiatalasszony végül elkerülte a szigorú büntetést.

Hedvig már életében rendkívül népszerű volt a lengyelek körében, tragikusan korai halála pedig szintén segítette a napjainkban róla élő idealizált kép kialakulását. A királynő 1399 júniusában világra hozta első és egyetlen gyermekét, Jagelló Erzsébet Bonifáciát, ám a korban oly gyakori gyermekágyi láz heteken belül az anyát és leányát is elragadta. Hedvig 1399. július 17-én fejezte be földi pályafutását; testét – a lengyel uralkodóktól eltérően – nem a Waweli székesegyház kriptájában, hanem a főoltár alatt helyezték nyugalomra, ugyanis a klerikusok meg voltak győződve róla, hogy a királynő kanonizációs eljárása hamarosan kezdetét veszi.

E folyamat végül 600 éven át húzódott, Nagy Lajos kisebbik leányát csak II. János Pál pápa avatta szentté, 1997-ben. Szent Hedvig ünnepe július 18-án van.

Két évvel ezelőtt Palánki Ferenc egri segédpüspök szentmise keretében helyezte el Szent Hedvig ereklyéjét a Diósgyőri vár kápolnájában. Az ereklye Krakkóból érkezett és attól a naptól a magyar királylány és lengyel királynő tiszteletére fölszentelt kápolnában várja a látogatókat és zarándokokat.