– A Miskolci Nemzeti Színházban mindenkit előre figyelmeztetnek az óraátállításra – avatott be minket a kulisszák mögötti szokásrendbe Szirbik Bernadett színésznő. – A színház művészeti titkára, Guzi Emese mindig időben jelezi nekünk, hogy át kell állítani az órát. A hirdetőtáblán kis grafikonokkal, ábrákkal is kiegészítve, hogy mikor aludhatunk többet, mikor kell korábban kelni, hogy segítse a könnyebb megértést.

Azt gondolná az ember, hogy teljesen eltérő életmódot folytatók teljesen másképp reagálnak a világ változásaira, mint a civil szférában élők. Szirbik Bernadett azonban racionálisabb attól, minthogy összekeverje a nappalt az éjszakával, vagy az ünnepnapokat a hétköznapokkal. Általában képben van.

– Jó, nem mondom, előfordult már, hogy éjjel sorozatot vagy filmet kezdtem nézni, miután egy-egy előadásról hazamentem, és pirkadatkor eszméltem rá, hogy hűha, már világosodik, de ez nem jellemző rám. Szeretek aludni. Bár azt is észrevettem, hogy egyre kevesebb alvásra van szükségem. De ha tehetem, délután ledőlök pár órára.

Bernadett elmondta, hogy már nem lenne képes ugyanazt az életet élni, mint diákkorában tette, amikor még korán kellett kelni, és A-B hetes rendben iskolába járni. Egyébként is bagoly.
Az óraátállítás nem viseli meg a szervezetét, de a lelkének jelzésértékű.

– Csak az első napokban érzem meg, de nem zavar különösebben. De azzal, hogy hamarabb sötétedik, nem tudok mit kezdeni. Ez azt jelenti, hogy már megyünk a télbe, én pedig utálom a hideget – árulta el a Boldogtalanok Rózsija, a Liliom Muskátnéja és az Édeskettes hármasban Soniája.