Lovas Bence alapította a NYT FOXES azaz „Éjszakai Rókák” nevű formációt, aminek igazából ő az egyetlen tagja. Formáció mégis, mert ő viszi véghez a produceri feladatokat, a zenét is ő írja, és persze ő áll a mikrofon mögött is. Egy interjú erejéig én is „nyakon csíphettem” ezt az éjszakai ragadozót, aki szépen lassan a nemzetközi hírnév felé halad.

Minap: A Miskolci Egyetemen nem zenét tanulsz. Ha jól tudom kiskorodban is a zeneóvoda volt a maximum; hogyhogy mégis a zene felé vetted az irányt?

Lovas Bence: Így van, igazából soha nem foglalkoztam zenével, az óvodai zenei pályafutásom is rövid életű volt. Magával a zenével és az énekléssel tavaly szeptemberben kezdtem el foglalkozni, autodidakta módon tanultam mindent.

Kicsit még megszeppenve meri „karriernek” nevezni jelenlegi helyzetét, pedig határozottan afelé evez. Nem is gondolta volna, hogy Magyarországon bárki is érdeklődne az ő tevékenysége iránt, főként a külföldi zene színterét célozta meg. Énektanára ugyanaz, aki Veréb Tamást és Pál Dénest is oktatta.

Minap: Kik voltak az inspirációk abban, hogy elkezdj zenével foglalkozni?

LB: Nagy ’80-as évek zene és stílusrajongó vagyok, és rengeteg szinti pop meg post-punk zenekart szeretek, mint a New Order vagy a Joy Division. Sok olyan zenekart is szeretek, akik most próbálják visszahozni ezt a stílust, ilyen a The Killers vagy az M83.

A formáció neve az előbb említett New Order mintájára jött létre. Az elképzelése mindenképpen az volt, hogy két szóból álljon, az első szó három, a második öt betű legyen – Bence egyetemi alapszakja, a magyar, itt beköszönt egy pillanatra. Több kombinációt is kipróbált, de végül a NYT FOXES elnevezés mellett döntött, ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy éjszakai rókák. A NYT az angol night szónak a rövidített, szlenges változata.

Bence megemlíti még a Depeche Mode-ot is mint inspiráló bandát, akiknek „A Question of Time” című dalát nemrégiben fel is dolgozta. Az ’50-es és ’60-as évek zenéit is gyakran hallgatja, a The Beatles szintén nagy kedvence, bár mostani zenei világának hangzását nem a „gombafrizurások” inspirálták.

Minap: Sokan azt mondanák, hogy egy ilyen fiatal nem ismerheti igazán a ’80-as évek zenéjét.

LB: Igen, valóban. Igazság szerint elég sok régi zenét hallgatok. A zenének szerintem nincs szavatossági ideje, hogy harminc vagy negyven év után lejár és utána már nem hallgathatja senki. Apukám közbenjárása miatt ismerkedtem meg egy rakás zenekarral, és utána annyira megtetszett nekem ez az egész műfaj, hogy úgy döntöttem, saját magam is felkutatok majd ilyen formációkat.

A NYT FOXES kreátora nagy Coldplay rajongó volt, és a mai napig is az. Rengeteg posztert sikerült így szereznie, hiszen Bence elmondta, hogy osztálytársai is tudtak a zenekar iránti rajongásáról és mindig készséggel nekiadták az akkoriban népszerű magazinokból kivágott posztereket.

A Coldplay énekese, Chris Martin nagy hatással volt rá már régebben is, most pedig az M83 nevű formáció énekese-producere, Anthony Gonzalez vált ki belőle hasonlókat, mint a brit énekes. Hatalmas ideál ő számára, szerinte azzal a fajta átéléssel és előadásmóddal szólaltatja meg a dalait, – amellett, hogy Bence szerint a frontember korántsem a legjobb énekes – hogy ez őt is inspirálta arra, hogy elkezdjen zenével foglalkozni, hiszen énektudásán még neki is volt mit csiszolnia, de kedvence példáján nem félt belevágni.

Minap: Elkezdtél zenével foglalkozni, szuper. Mi volt a következő lépés? Hogyan juttattad el az ötleteidet, a zenédet különböző csatornákra, vagy producerekhez, lemezkiadókhoz?

LB: Nagyon sokan, a mai napig abban a tudatban élnek, hogy ez úgy működik, hogy elmész egy kis klubba, eljátszol pár dalt, és pont ott fog ülni valamelyik lemezkiadótól az „atyaúristen,” az a reprezentatív személy, aki majd felfedez téged. Viszont ennek a korszaka egy ideje már lejárt, a kiadóknak egyre kisebb szerepe van abban, hogy egy előadó tudjon futni és forgalmazzák a zenéjét. Nagyon ritka az, hogy valakit felfedezzenek. A mostani kiadóm vezetőinek egyikét már ismertem, és benne megbíztam, ezért úgy döntöttem, hogy elküldöm a zenémet, hátha tetszik neki.

Minap: A válasz pedig…

LB: Az volt, hogy nagyon jó a zene és szívesen dolgoznának együtt velem; a feltételeimet, amiket már megírtam neki, szintén elfogadta, és aztán azon kaptam magam, hogy megjelent az első dalom. Teljesen a magam ura vagyok, de mégis egy kiadó segít abban, hogy minden szakszerűen menjen.

Minap: Hogyan jut el a zene a számítógépedről az emberekhez?

LB: Manapság sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy egy előadó jelen legyen a különböző zene-streamelő oldalakon, mint a Spotify, Apple Music, Deezer. Egyre több cég direkt ezeket az oldalakat célozza meg, az előadóik zenéjét ide rakják fel.

Nagyon jó pozícióban van a kiadójánál, mert a promóciót és a blogos vagy a Spotify lejátszási listás marketinget teljes mértékben ő csinálja, ezt külön kérte is. Úgy tűnik ez a módszer bevált, hiszen hallgatják a zenéjét, és írnak is róla. Az EarthToTheGroundMusic külföldi zenei blog júliusban például „a hét három dala” közé választotta Bence első dalát, ami a Found címet viseli, ami július 14-én jelent meg. Az Indie Obsessive blogon szintén elismeréssel írtak a track-ről, a magyar Focker blog pedig hasonlóan dicsérő szavakkal illette az ifjú énekest. A mixitallup.com-on Bence fülbemászó dala lett a „nap dala.”

Spotify, Apple Music, Soundcloud, Youtube, Deezer, Google Play Music – ezeken a felületeken mind megtalálható az első dal. Videoklipet egyelőre nem tervez, ehhez biztos, hogy olyan szakemberek segítségét kérné ki, akik ebben már gyakorlottak és kreatívak is természetesen.

Minap: Ha jól tudom, a popzene iránt is mutatsz némi érdeklődést.

LB: Nagyon nagy popzene rajongó vagyok! A „Top 40” listákat ronggyá szoktam hallgatni, Taylor Swift is hatalmas kedvencem. A legutóbbi, 1989 album? ’80-as évek, szinti pop – imádom! Katy Perry új albumáról két dal is az idei évben a legnagyobb kedvencem, a Swish Swish és a Chained To The Rhythm.

Zenészeket, vagy igazából bárkit megkérdezni az egyetlen kedvenc daláról kegyetlen és az esetek nagy többségében szinte megválaszolhatatlan. Lovas Bence viszont nem habozott, rögtön rávágta a választ: Midnight City az M83-tól. Be kell vallanom, hirtelen nem jutott eszembe melyik dalról van szó, viszont amint rákerestem és meghallottam az első hangot, nem is kellett tovább hallgatnom, – mégis így tettem, mert valóban zseniális a szám – annyira jellegzetes az ikonikus dallam.

Minap: Ha tehetnéd, kivel működnél együtt zenei téren?

LB: Az egyik, eddig titkolt nagy énekes idol számomra Louis Tomlinson – a One Direction énekese. Amekkora tenor énekhangja van a srácnak… elképesztő! Az az énekhang az, amivel én nagyon szívesen dolgoznék együtt. Nyilván a The Killers és az M83 is szerepel a „kívánságlistámon,” de a FMLYBND nevű zenekar két énekesével is nagyon jó lenne közreműködni.

Minap: Én egy Taylor Swift–NYT FOXES kollaborációt is el tudnék képzelni. Te egy gitárral, nyakig begombolt fekete ingben, ő meg a szokásos csodás, csillogós szettjében…

LB: Igen azt én is adnám. Hatalmas énekes ő is, úgyhogy mellette lehet, hogy nem mernék akár egy hangot sem énekelni. Túl jó, nem lehet vele mit kezdeni.

Akármilyen hihetetlen, operát is tanul énekelni, az énektanára először operaénekesi pályát szánt neki. Az alapok természetesen ebben a műfajban vannak, ezért fontos ilyen órákat is venni, a poposabb, az úgynevezett Brett Manning féle énektechnika mellett, amit egyébként maga Taylor Swift is tanul.

A zenét számítógépes program segítségével komponálja, de gitáron egyébként tud játszani, azt a részt ő szokta feljátszani. Ez úgy működik, hogy a hangszereket külön kell beprogramozni; mindegyiknek van egy számítógépre vitt változata, ezeket ugyan úgy külön „meg kell írni,” mint egy kottát. Ezeket össze kell komponálni, és így jön létre egy dallam.

Minap: Mik a tervek a közeljövőben? Új dal, esetleg lemez?

LB: Idén egy négy dalos EP-t szeretnék megjelentetni, azelőtt pedig egy feldolgozást és egy saját dalt is ki szeretnék még adni. Budapesten van egy Neonhullám elnevezésű rendezvénysorozat, ahol a ’80-as és ’90-es évek zenéit lehet hallani, olyan előadókat hívnak meg, akik ilyen stílusban tevékenykednek. Ide hívtak, hogy valamikor szeretettel várnak, ez még a jövő zenéje – hogy ezzel a szóviccel éljek.

A NYT FOXES tovább suhan a zenei listákon, ravasz módon becserkészve minden arra járót… vagy arra hallgatót. Én is, mint ahogy rajtam kívül még nagyon sokan, alig várom a közelgő projektjeit, hiszen egy rendkívül tehetséges miskolci srácról van szó.