Az egyik este, amikor a Budapesten a Vigyázó F. utcában nemrég megnyílt Costes Downtown étteremben tapasztalhatták meg az újságíró barátok, hogy immár mi, magyarok is képesek vagyunk a legkényesebb francia ínyeket is kielégítő ízeket kreálni, az egyik este tehát Michel Houellebecq Soumission című regénye volt a vita kiindulópontja. A regény egyébként tavaly jelent meg, és láss csodát, már a magyar fordítása is olvasható. Franciaországban hatalmas könyvészeti siker, öt nap alatt 120 ezer, egy hónap alatt 345 ezer példányban fogyott el. Tehát az egyik vendég, Brigitte a Behódolás című regényről kezdett beszélni, amelynek a műfaja politikai fikció, egyben a várható jövőbe, Franciaország jövőjébe tekintés. Közelebbről a 2022-ben esedékes köztársasági elnökválasztás, pontosabban az ezt követő fiktív változások leírása áll a regény középpontjában. A szerző a hat év múlva tartandó elnökválasztás győzteseként a karizmatikus és intelligens Mohammed Ben Abbest vízionálja. Ben Abbes az egyelőre nem létező Muzulmán Testvériség nevű párt jelöltjeként kerül be nagy küzdelemben a választások második fordulójába, ahol aztán, eleveníti föl Brigitte a regény tartalmát, óriási fölénnyel nyer, miután a Front National jelöltjének győzelmét megakadályozandó, minden hagyományos párt Ben Abbest támogatja. Mindez tökéletesen elképzelhető a mai Franciaországban, mondta Brigitte, miután a Jean-Marie Le Pen által alapított, szélsőségesként megbélyegzett, de ideológiájában sokat szelídült Nemzeti Front közel áll ahhoz, hogy a legerősebb párttá váljon, és miután az arab kisebbség lélekszáma, nem hivatalos becslések szerint elérheti a 15-20 százalékot Franciaországban.

A választásokat megelőzően az országban általánossá váltak az összetűzések a fiatal francia és a fiatal szalafista, arab terroristabarát csoportok között, és itt válik nagyon érdekessé és fontossá, hogy a beszélgetőpartnereim újságírók voltak. Mindezekről a polgárháborús összecsapásokról ugyanis a regény szerzőjének intenciói alapján a francia sajtó nem, vagy csak részben tudósított. Ezen a ponton persze mindenkinek beugranak a tavaly szilveszteri németországi események (is) és leginkább az őket követő általános médiacsend. Francia újságíró barátaim valamennyien egyetértettek abban, hogy nem létezik független újságírás, de abban is, hogy a németországi sajtó és a nemzetközi liberális sajtó összejátszásáról legkésőbb tavaly szilveszterkor hullott le a lepel. A Behódolás szerzője, Michel Houellebecq szerint a francia sajtó adott esetben hasonlóan fog viselkedni, amivel személy szerint én egyetértettem, a vendégeim viszont nem, vagy nem egységesen. Érthető. Ennél azonban talán sokkal érdekesebb a regény folytatása.

Az arab köztársasági elnök megválasztását követően ugyanis Franciaországban megszűntek a polgárháborús villongások, sőt beindult a gazdaság, csökkent a munkanélküliség, lényegében bevezették a sariát, azaz a muzulmán vallási törvénykezést. Az egyetemeket privatizálták, és kizárólag a muzulmán professzorok kaptak állást, bevezették a poligámiát. A regény végén maga a főhős is, az egyetemi tanár, aki a narratívát vitte a regényben, áttér az iszlám hitre.

A francia újságírók a regény történéseinek bekövetkeztét még korainak tartják saját hazájukban 2022-ben, de a kicsit távolibb jövőben nem. Az általános, depresszióba hajló hangulatuk azonban arról árulkodott, hogy a francia nép idegenekkel szembeni ellenállása az utóbbi évtizedekben radikálisan lecsökkent, és a Behódolás szerzője ezt nagyon világosan látja. Éppen ezért írta meg a hatodik regényét, a saját népét szeretné fölrázni véleményem szerint.

Végül, nem tudom elhallgatni, hogy a Párizsból érkező újságírók el voltak ájulva Budapest, és a Balaton szépségétől, hasonlóan a Diósgyőri vártól, a Palotaszállótól, Lillafüredtől. A beszélgetéseink végkicsengése pedig az volt, hogy egyetértenek a magyar migránspolitikával, szeretnék, ha Manuel Valls kormánya is követne bennünket ezen az úton, és egyáltalán nem tartották kizártnak, hogy Magyarország és általánosabban a térségünk egy napon Európa menedékeként fog szerephez jutni.