Még mielőtt bármit is kérdezhettem volna, leültettek a terem bejárata melletti székre, majd a fejemre tettek egy 3D-s VR virtuális szemüveget. Ennek köszönhetően betekintést nyerhettem a stadion utolsó óráiba: jártam az öltözőkben, a folyosón és a pályán is. A néhány perces „utazást” követően a kiállítás termébe vezetett az utam, természetesen a piros alagúton keresztül.

A helyiségbe lépve egyből szemet szúrtak a pályán lévő „játékosok”, akik még mozogtak is, ha a nyitott ablakon át befújt a szél. A plafonra felfüggesztett, mez-formát öltött információs táblák segítségével visszautazhatunk egészen az 1900-as évek elejére, abba az időbe, amikor Vanger Vilmos megalapította a klubot. Az első elnök portréja nem mellesleg a kiállításon is megtekinthető, de igen kalandos utat járt be, a történetet Nagy Attila, a kiállítás kurátora osztott meg velünk.

– Ez egy 1931-es pasztell festmény, és nagyon nehéz volt kinyomozni a festő, Cseh Lajos nevét – mutatott a portréra Nagy. – Ez mindig ott lógott az éppen aktuális klubvezető falán, egészen a rendszerváltásig. Egy idő után aztán már nem tudták beazonosítani Vangert, így a kép egy konténerben kötött ki, amit Juhász László mentett meg, aki akkoriban a klub egyik alkalmazottja volt, és ő adományozta a múzeumnak.

A kezdőkör felé vettük az irányt, ahol egy megsárgult labdát találtunk, rengeteg aláírással a felületén, és egy eredmény is szerepel rajta: 5-0. Igen, ez az a labda, amellyel a Diósgyőr öt gólt rúgott 1977-ben az egyik legnagyobb török sztárcsapatnak, a Besiktasnak. A játékszert mindkét csapat futballistái aláírták, és végül az „aranycsapat” legendás csapatkapitánya, Váradi Ottó rakta el, aki később Tóth Gábornak ajándékozta, ő pedig a kiállítás idejére a múzeum rendelkezésére bocsátotta.

Ha ezek a tárgyak beszélni tudnának...! – merengtem el, de az idegenvezetőnk helyettük is mesélt. A kurátor elmondta, hogy még egy ikonikus rézkorlát is helyet fog kapni a teremben, de összességében így is itt vannak a legfontosabb relikviák a stadionból – mindenről azonban nem írok, hiszen a nagy eszmei értékkel rendelkező tárgyakat személyesen is látnia kell annak, aki tiszteli a DVTK-t és volt stadionjának a történelmét. A tárlat egészen december 31-éig látogatható, és Nagy bízik abban, hogy ezt követően is megtekinthetők lesznek a most kiállított tárgyak.

Képgaléria: Mocsári László