A mai Abony közelében az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai egy, a késő rézkor kezdetén, Krisztus előtt 3700-3600 körül itt élő közösség településének nyomait tárták fel 2004 és 2008 között.

Összesen 48 emberi maradvány került elő, köztük az akkor széles körben elterjedt temetkezési rítusnak megfelelően eltemetett és a gödrökbe bedobott egyének is. A maradványok közötti rétegek arra utalnak, hogy a holttestek nem egy időpontban kerültek a gödrökbe – derül ki az ELTE közleményéből, amit a 24.hu tett közzé.

Az antropológiai és paleopatológiai kutatást irányító Köhler Kitti (MTA BTK Régészeti Intézet) és Hajdu Tamás (ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszék) vizsgálatai alapján kiderült: a közösség egyik tagján a lepra jellegzetes csonttani tüneteit figyelhetők meg.

Ez pedig világra szóló felfedezés, mert jelenlegi tudásunk alapján ez lehet a világ legkorábbi kimutatott leprás megbetegedése.

Mintegy ezer évvel korábbi az eddigi legidősebb, Anatóliában fellelt feltételezett esetnél, és hozzávetőleg 1500 évvel előzi meg a legkorábbi, archeogenetikai eredményekkel is alátámasztott indiai leletet.

Ugyanakkor a lepra kialakulásával kapcsolatban több elképzelés ismert. A klasszikus elmélet szerint a betegség Ázsiában jelent meg, és Nagy Sándor katonái hurcolták be a Mediterráneumba, vagyis ezek szerint a Krisztus előtti IV. századot megelőzően ismeretlen volt Európában. A kórokozó örökítőanyagát vizsgáló kutatási eredmények ugyanakkor ezzel ellentétes utat valószínűsítenek. Ez utóbbi elképzelést támasztja alá az abonyi eset is, amely a jelenlegi ismeretek alapján a világ legkorábbi ismert lepra fertőzése.

(a külső kép illusztráció)