A néhai rádiós tájfutó világbajnokunk, Cserháti József emlékére eredetileg augusztus végére tervezett versenyt végül is a Kazahsztánban megrendezett 17. világbajnokság utánra halasztották. Az ötlet bevált, ugyanis a magyarokon kívül külföldről is jöttek indulók, az idei utolsó, nyolcadik magyarországi versenyt horvát sportolók részvétele avatta nemzetközivé.

Hazánk földrajzi középpontjában, a pusztavacsi erdőben az első napon a sprint számmal kezdődött a viadal. Itt az M60 kategóriában a miskolci Kovács Attila Gábor végzett az élen, aki remekül rajtolt, és a hibákat is elkerülte, így nem forgott veszélyben az elsősége.

A folytatásban aztán valami történhetett (erre azonban ő maga sem tudja a választ), mert következett délután az URH összecsapás, ahol nem várt kudarc lett az osztályrésze. A pálya kétharmadáig semmi jel nem utalt arra, hogy akár gond is lehet, hiszen a miskolci sportoló fölényesen vezetetett, ennek ellenére az utolsó szakaszon elkövetett botlásoknak köszönhetően csak az utolsó helyet szerezte meg.

Hosszú pályafutása során ilyenre nem nagyon volt még példa, és hiába is faggattuk, nem tudta megmondani, hogy mikor került ilyen szituációba. Szerencsére azonban Kovácsot keményfából faragták, nem omlott össze, hanem igyekezett javítani. És milyen a sors! Siker koronázta az erőfeszítéseket: a vasárnapi, igen hosszú rövidhullámú pályán azonban sikerült kiköszörülnie a csorbát és biztosan, több mint 10 perc előnnyel nyerte az összetettet a nyíregyházi Venczel Miklós és a váci Szűk Zoltán előtt, akik között csupán 1 perc volt a különbség.

A mostanáig 1 éven át általa őrzött a „Kategóriák legjobbja” elnevezésű vándordíj most Horvátországba került. Ezt annak a bizonyos botlásnak „köszönhette”, de jelezte, hogy jövőre igyekszik visszahódítani a serleget.