Az Iszlám Államot nemrég kikiáltó mozgalom Irakban jött létre, Szaddam Husszein egykori hadseregének tisztjeiből, iraki fundamentalistákból és afgán mudzsahidinekből az amerikai megszállást követően. A csoport 2004-től kezdődően nyugat-európai, amerikai és izraeli túszok, azaz feltételezett „árulók” brutális kivégzéséről terjesztett videókat. Az Iszlám Állam testvérharcos logikája vezette el őket a siiták elleni vallásháború kirobbantásához. Barbarizmusuk miatt rövid időn belül a leginkább elszánt fundamentalisták is elítélték őket. Sőt, az Al-Kaida is elhatárolódott tőlük, és a szunnita törzseknek végül sikerül kiverni őket Al-Anbarból, az iraki bázisukról.

2007-2008-ban csupán egy maroknyi csapat maradt belőlük, akik az iraki sivatagban próbáltak túlélni. Két tényezőnek köszönhető a visszatérésük. A siiták gyűlöletének, és a szíriai forradalom kirobbanásának, 2011-ben. A szíriai Asszad klán ekkor a vereségtől való végső félelmében szalafista harcosok százait engedte ki a börtönökből, akik alaposan megerősítették a fő fundamentalista szervezetet, a Daesht, (az Iszlám Állam arab neve), amelyet 2013-ban kiáltottak ki Szíriában.

Vezetőjük, az önmagát kinevező kalifa, neve Abou Bakr al-Baghdadi. (Az FBI - mellékesen - 10 millió dollárt tűzött ki a fejére). Nagyon keveset tudunk róla, mert, érthető okokból bujkál, szereti a titkolózást. A neve is félrevezető, mert Bagdad és az első kalifa nevéből áll. Annyit azért tudni lehet, hogy 45 éves, és végigharcolta az amerikai megszállás idejét, a terrorista szervezetben lépésről lépésre feljutva a ranglétra tetejére. Néhány beszédéből, amelyet felposztolt a netre, arra lehet következtetni, hogy az iszlám alapos ismerője, és elképesztő ambíciók mozgatják, messze meghaladva Ben Ladenéit, ha lehet így fogalmazni.

Az Iszlám Államot kezdetben a Közel-Kelet gazdag arab államainak adakozói finanszírozták, de amióta a dzsihadisták rátették a kezüket az Irak északi részén lévő Mossulban a központi bank tartalékaira, teljesen függetlenné váltak. Ezen túlmenően Szíriában és Irakban az általuk ellenőrzött területen „iszlám forradalmi adót” vetnek ki a lakosságra, valamint a túszejtések révén is jelentős pénzforrásra tesznek szert. Végül az általuk elfoglalt olajmezők kincsét is értékesítik különböző, olajban utazó maffiáknak. Egyes becslések szerint Abou Bakr szervezete több milliárd dolláros tartalékkal rendelkezik.

Kik azok, akik csatlakoznak hozzájuk, Európából, és máshonnan? Ez az a pont, ami bennünket, európaiakat talán a leginkább érdekelhet. Több szempontból is. Már az is ijesztően hangzik, hogy francia, angol, német, belga, stb. állampolgárokról van szó, akik legtöbbször második generációs bevándorlók családjaiban, de már Európában születtek, ott nőttek föl, ott jártak iskolába, anyanyelvük a francia, német, angol nyelv. Mégis idegennek érzik magukat, és az első adandó alkalommal elmennek fegyvert fogni, ha kell meghalni egy idegen, közel-keleti államba. De, ami még ijesztőbb, hogy egyeseket felkészítenek arra, hogy hazatérve véres merényleteket hajtsanak végre. Azt gondolom, hogy most válik talán még érthetőbbé Angela Merkel múlt évben tett kijelentése, miszerint a multikulturális társadalom nem működik. Nem mintha ezzel a német kancellár olyan éleslátásról tett volna tanúbizonyságot, de államfői szinten kétségtelenül az elsők között állított olyasmit, amit a mindennapok embere már régóta láthatott.

Ami az Iszlám Állam céljait illeti, az Irak és Szíria elleni háború másodrendű a számukra. Sokkal fontosabb az első világháború végén meghúzott un. Sykes-Picot határvonal eltörlése, a lehető legnagyobb terület bekebelezése, és szent háború folytatása Szaud-Arábia és a jeruzsálemi Al-Aksza mecset szomszédságában. Ezzel párhuzamosan az Iszlám Állam a meghódított területeken meg akarja szilárdítani a helyzetét, ami rákényszeríti bizonyos fokú pragmatizmusra. Ezért kerüli a túlságosan bizonytalan kimenetelű harcot a kurd hadsereggel és a siita milíciákkal.

Befejezésül egy kérdés marad: mi lesz ennek a vége? Le lehet-e győzni őket, és ha igen hogyan?

Az Iszlám Állam eddig Szíria és Irak olyan területeit foglalta el, amelyeket a két állam lényegében magára hagyott. Ezeknek a területeknek a visszafoglalásához éppen ezért politikai és katonai eszközöket is igénybe kell venni. A légierő csapásai a szakértők szerint nem lesznek elégségesek, szükség lesz a szunnita törzsek támogatására is, éppúgy, mint a szíriai mérsékelt ellenállókéra. A politika terén a Haidar al-Abadi által vezetett új iraki kormánynak föderális rendszert kell bevezetnie, és a szunnita régiónak az eddiginél nagyobb hatalmat kell adnia. Kérdés, hogy ez lehetséges-e akkor, amikor az Iszlám Állam az elfoglalt városokban folyamatosan konszolidálja a hatalmát, és akkor, amikor az eddig megvetett és elnyomott szunnita kisebbség egyelőre nem kész arra a harcra, amit a 2007-es években megvívott a fundamentalisták ellen. Biztosnak most csak az látszik, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei hosszú harc elé néznek.