Ezután a Krim-félszigeten népszavazás döntött az Oroszországhoz csatlakozásról, és a szeparatista tiltakozások szele áthelyeződött az Oroszországgal határos Kelet-Ukrajnai régióba. A május 25-én megválasztott új ukrán elnök Porosenko béketervet dolgozott ki, és tűzszünetet kötött a szeparatistákkal. A tűzszünetet, amelyet többször is megsértettek, július végén nem hosszabbították meg. Az orosz nyomás nem enyhül Ukrajnán, a Gazprom elzárta az országba irányuló gázcsapokat.

Júliusban az ukrán hadsereg támadást indított a Donbass régió visszaszerzéséért. A Donyecki csata hosszúnak ígérkezik és főként bizonytalan a kimenetele.  V. Putyin augusztus 31-én tartott beszédében először említette nyilvánosan, hogy Ukrajnából egy új államot kell levágni.

Itt tartunk most.

Ezt tudhattuk meg eddig a médiából, de ezzel valljuk be nem lettünk sokkal okosabbak. Mi lesz Ukrajnával, mi várható Putyintól, az EU-tól, és az ukránoktól.

Az ukrajnai konfliktus, habár az oroszok ezt szeretnék elhitetni a világgal, nem polgárháború.

A békeidőben végzett közvélemény kutatások szerint, a Donyeck-medencében a lakosság mintegy 10%-a oroszbarát, ellenben egész Ukrajna területén az elsöprő többség Európához szeretne tartozni, amit nem nehéz megérteni, látva az ország gazdasági helyzetét.

Mindebből az következik, hogy a Kreml irányítja a katonai műveleteket, amelyeket egyébként Moszkvában 6 hónapig tartó intenzív propaganda előzött meg. A propaganda elsősorban a „kijevi fasisztákról” szólt.

Ezt követték a katonai műveletek, előbb a Krím elfoglalása, majd a Donyeck-ben csodálatos módon előkerülő állig felfegyverzett „szeparatisták” fellépése.  Végül pedig, amikor a szeparatisták pozíciója jelentősen gyengült: fedetlen orosz csapatok nyomultak át a határon.

Oroszország a legkisebb esélyt sem adta meg az ukrán forradalomnak, és a káosz exportja már jóval azelőtt elkezdődött, hogy az új ukrán kormány átvette volna az irányítást. Mindez nagyon hasonlatos volt a csecsen és a grúz műveletekhez.

Kívülről nézve persze, az amerikaiaknak sincs semmi erkölcsi alapjuk beleszólni a konfliktusba, sőt. De az is igaz, hogy Ukrajna független állam, és immár nem tartozik a Szovjetunióhoz. Az ukránok sem hiszem, hogy visszasírják a „régi szép időket”.

Ami a jövőt illeti, ha Kijev kitart és nem fog hadat üzenni Oroszországnak(ami igazi ajándék lenne Putyinnak), akkor Putyinnak egyre nehezebb lesz a saját közvéleménye előtt letagadni az evidenciát, a hazaérkező holttesteket.

Másrészt a nyílt háború nagyon súlyos következményekkel járna az oroszok számára, a tőke menekülésétől, a gazdasági szankciók súlyosbodásáig.

Véleményem szerint Putyin a két lépés előre egy lépés hátra taktikáját fogja követni, mindig meghagyva a háborús eszkalálódás fenyegetését magának.  Európa pedig egyelőre sajnos messze van a határozott lépések lehetőségétől.

Nem hiszem, hogy Ukrajnában rövidesen kitörne a tartós béke, ami nem jó hír a Kárpátaljai magyarok számára sem.