Június van. Fülledt, meleg, nyári estének kellene lennie, ma azonban egész nap szürkeség szállta meg a várost. Szüntelen szakadt az eső. Mintha az idő is búcsúztatna valamit, vagy valakit... talán épp' az egyetem valétáló évfolyamát. A Miskolci Egyetem polgárai szerda este búcsút vettek a várostól, búcsút vettek az Alma Materüktől, búcsút, életük egyik legszebb szakaszától.

Egy járókelő csupán annyit láthat a rituáléból, hogy a főutca megtelik egyenruhába és egyenviseletbe bújt fiatalokkal, akik fáklyákkal a kézben, bursch dalokat nótázva vonulnak végig a Széchenyi utcán, a Városházától a Petőfi térig. Csak egy újabb buli, amit az egyetemisták szerveztek – a diákság számára azonban ez egy szakasz végét jelenti. Életük egyik legszebb része zárul le ezzel a nappal: mikor végigvonulnak a város főutcáján, szinte kisétálnak a múltból egy reményteljes jövő felé.

"Együtt dobban a szívünk"

– Nemcsak az ország, de az egész világ megirigyelheti tőlünk, hogy mi egy közösség vagyunk, és együtt dobban a szívünk – kezdte búcsúbeszédét Torma András, a Miskolci Egyetem rektora. Kiemelte: legyenek büszkék arra, hogy a Miskolci Egyetem hallgatói voltak! – Ha tehetik, maradjanak itt: hisz’ Miskolc egy csodálatos város, amelyről az elmúlt néhány évben a saját szemükkel is megbizonyosodhattak – kérte frissen végzett hallgatóit az egyetem rektora, majd kihangsúlyozta: Miskolc mindent meg tud adni, amire egy fiatalnak szüksége lehet.

"Építsük tovább közösen ezt a várost!"

– A szalamander a selmeci hagyományok között is az egyik legszebb, talán leglátványosabb, és a szíveket leginkább megérintő – ezt már Pfliegler Péter, Miskolc város alpolgármestere mondta ünnepi beszédében. Rámutatott, a végzősök ma este végigsétálnak annak a városnak az utcáin, amely otthont adott számukra és polgárává fogadta őket. – Ez a város azt kéri most végzős hallgatóitól: maradjanak itt, vagy jöjjenek vissza, hiszen számos olyan cég van Miskolcon, amely kitűnő munkalehetőséget tud biztosítani önöknek. Maradjanak miskolci polgárok, és építsük közösen tovább ezt a várost! – húzta alá az alpolgármester, azt kívánva a fiataloknak: találják meg számításaikat.

A valétáló évfolyam nevében Ódor-Szabó Bánk (alias A hónap dolgozója), a Műszaki Földtudományi Kar Valéta Elnöke búcsúzott az Alma Matertől. – Életünk egyik legszebb szakasza zárult most le, melynek minden pillanatára büszkén gondolunk vissza. Mindent megkaptunk, amire szükségünk lehet a boldog, nagybetűs életben: barátságot, toleranciát, összetartozást, feltétel nélküli segítséget, szakmaismeretet, kitartást, és szakmaszeretetet – foglalta össze a Miskolci Egyetemen töltött néhány évet. 

Végh Csaba képgalériája

A nedves, nyári estén a főutca macskakövei visszaverték a vonuló diákság lépteit, mintegy jelezve: a város legfrissebb végzősei ma búcsút vesznek diákéveiktől. Sokan csatlakoztak a vonuló diáksereghez: minden oldalutcából, minden kapualjból előbukkant egy-egy újabb járókelő, egy-egy régi barát. 

A fáklyák, melyeket kezükben tartva a diákok végigjárták a város főutcáját, azt a támogatást és ugródeszkát jelképezték, melyet a hallgatók a Miskolci Egyetemtől kaptak. A jel, hogy valami világít a sötétben (mint a fáklya a miskolci éjben), hogy tartanak valahová, hogy vannak céljaik, melyeket a városnak, és az egyetemnek köszönhetnek. 

A szalamander is, mint oly’ sok hagyomány, a selmecbányai Berg Scola utódintézményeinek kiváltsága. A balek tudnivalói című könyv – melyet minden miskolci egyetemistának illik kívülről tudni – a következőképpen ír a szalamanderről:

„A hagyományos ballagási felvonuláson a menetet az ún. "Szalamander" vezeti fel, mely bányászlámpákat vivő kohlenbrennerekből áll. Ők az utca széltében kacskaringózva haladnak, miközben lámpáikat enyhén lóbálják. Utánuk következnek az iskola zászlói egy-egy fáklyás kíséretében, majd a Valétaelnökök (teljes díszben) összekarolva. Őket a rektor és a dékánok követik, s kissé lemaradva következnek a Valetánsok egy-egy sorban öten, hatan összekulcsolt kézzel. A menetet kétoldalt a balekok fáklyás egysoros oszlopa kíséri. Az úton végig ballagási nótákat énekelnek a diákok.”