Zsombor és Gergely ikertestvérek, és pályájuk is hosszú ideig párhuzamosan haladt. Az első különbség az volt, amikor Zsombor a Semmelweis Egyetem mellett felvételizett a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetébe orgona szakra, majd egy évvel később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem csembaló szakára. „Ez volt az első olyan időszak az életemben, amikor egyszerre három egyetemre jártam, az időmet Miskolc és Budapest között osztottam meg”, mondja.

Zenei tanulmányait 2013-ban az amszterdami Sweelinck Konzervatóriumban folytatta, ahol az intézmény történetében elsőként szerezhetett diplomát „historikus billentyűs hangszerek” szakon 2015-ben.

Zsombor alapító-művészeti vezetője a Musica Florensnek, amelyben csembalón és orgonán játszik. Jelenleg az aktív kül- és belföldi koncertezés mellett a Semmelweis Egyetem PhD hallgatója. Most novemberben átvehette a Nemzet tehetségeiért ösztöndíjat is az Emberi Erőforrások Minisztériumában.

– Az életemben a legfontosabb a családom mellett a zene, a saját és zenekaraim karrierjének egyengetése. Egy fiatal zenész számára rengeteg buktatóval jár a pályakezdés, viszont úgy érzem, kellő szorgalommal és elszántsággal az ember elérheti a kívánt céljait – szögezi le.

Orvosi pálya és komolyzene – izgalmas és talán szokatlan párosítás is. Zsombor azonban azt mondja: a zene és az orvoslás – habár elsőre nagyon távolinak tűnnek – mégis rokon területek.

– A régiek így mondták: a zene társ a vigaszságban és gyógyír a fájdalomra. Gyógyító erővel bír, a lélek harmóniája pedig a test gyógyulását is segíti. Orvosi szakdolgozatomban emiatt is foglalkoztam a zeneterápiák szerepével az orvoslásban. A zene maga a szabadság, egyszeri és megismételhetetlen, az orvoslás pedig a szervezet harmóniáját hivatott helyreállítani. Így nézve már nincs is olyan távol egymástól a két dolog! – mutat rá.

Zsombor hozzáteszi: fontos, hogy mindenki hallgasson zenét. Ez nem feltétlenül kell, hogy klasszikus legyen – bármi jó, ami kikapcsol, ellazít, vagy éppen felvidít. Hogy aztán a ritmus, a dallam, a hangnem, vagy éppen a tempó hogyan hathat a lélekre? – „ezen a területen szerintem még sok a megválaszolatlan kérdés”, mondja.

– Jó, ha vannak kitűzött céljaink, amik megfelelő motivációt adnak arra, hogy minden nap előrelépjünk. Szenvedélyesen kell szeretni azt, amit csinálunk, ez a legfontosabb, mert akkor nem teher, nem „munka” azzal foglalkozni. És a határterületeken sok érdekes téma van, több területet ötvözni pedig fantasztikus dolog – fejti ki az ifjú tehetség.

A programra (bemutatkozása ITT olvasható) miskolci orgonatanára, Varga László jelölte. Mentora Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója, akitől eddig rengeteg hasznos tanácsot kapott a pályakezdéshez. Ugyanakkor emberileg is sokat tanulhat tőle fegyelemről, korrektségről. „Nagyon szerencsés vagyok, hogy engem választott az 50 fiatalból”, fűzi hozzá.

A testvérével készült interjúból készült cikket is hamarosan olvashatják a minap.hu-n.