A Baranya megyei Komlóról indult, a franciaországi Eragny-sur-Oise-i Auguste Escoffier Gimnázium szakácscukrász szakán tanult Várvizi Péter, majd a siófoki Kodolányi János Főiskola Vendéglátó és szálloda szakán, étterem menedzser szakirányon szerzett diplomát. Jelenleg a Corvinus Egyetem élelmiszermérnök szakán végzős hallgató.
Elmondása szerint a francia gimnáziumból nagyon erős szakmai háttérrel került ki, így aztán lehetőséget kapott arra, hogy rögtön egy 4 csillagos hotel konyháján dolgozhasson.
„Nagyon megtetszett ez a világ, élveztem a precizitást, hogy mennyire kifinomultan dolgoznak, ugyanakkor bírtam a nyomást is” – emlékszik vissza a kezdetekre.
Nemsokára már a három Michelin csillagos Marc Veyrat éttermében találjuk Pétert. „Ez a légió”, ez a sokat mondó véleménye a ház vezetőjéről és az ott dolgozó csapatról. „Rettenetes szigor, elképesztő alázat és munkamorál, tiszta perfektcionizmus és óriási verseny a munkatársak között, ez jellemzi az éttermet. Kegyetlen világ, én mégis élveztem” – fogalmaz.
Szakmai tapasztalatot Marc Veyrat után szintén a nagy francia három Michelin csillagosoknál szerzett, Marc Haeberlinnél, később Michel Brasnál, majd megfordult Olaszország csillagosaiban, de sikerült eljutnia Japánba is, Sejii Yamamotohoz, s mára elmondhatja magáról, hogy a világ 50 legjobb étterméből háromban dogozott!
A legfontosabb, amit megtanult és több mint 7 év után hazahozott magával, az értékek és a filozófia; az, ahogyan példaképei egy tányér ételről gondolkodnak. A precizitást Franciaországban szokta meg, Japánban az alapanyagok kezelését leste el.
„A filozófia érdekel, ahogyan készülnek az ételek, illetve az, hogyan válik valaki ennyire erős egyéniséggé” – mondja Péter, aki ma már az egyik budapesti étterem séfje, de több mint egy éve a miskolci Végállomás Bistorant tanácsadó-, kreatív séfje is.
„Amikor ideérkeztem, körbenéztem, láttam a Bükköt, és rögtön jól éreztem magam – ez nagyon fontos számomra. Szeretek finom ételeket kitalálni, ehhez pedig az kell, hogy szeressem a környezetemet. Nekem ez egy nagyon mélyről fakadó érzés, s kell ahhoz, hogy egy étel, egy tányér összeálljon” – mondja.
Péter kiemeli, szereti azt is, amit a Bistorant képvisel. Jó iránynak gondolja, hogy egy mindenki által ismert étel új technológiával, másféle módon elkészítve olyasmit nyújtson a vendégnek, amilyet még nem kóstolt. Az összízhatás a lényeg, hangsúlyozza. Fontos azonban – teszi hozzá –, hogy a rakott krumpli az mindig rakott krumpli legyen, és hozzon vissza olyan ízeket, amiket régebbről ismer az ember, ami ott van benne, amire emlékszik.
„Itt, a Végállomás Bistorantban kifejezetten élvezettel keresem ezeket a dolgokat. Azt vallom, hogy a legfontosabb: műhelyként és nem munkahelyként működünk. A végeredmény pedig egy tányér, amit kiviszünk a vendég elé. Ha az jó, akkor jó a műhely – a képlet egyszerű, az összetettsége viszont rendkívül bonyolult, ami nagyon élvezetes, és rengeteg lendületet hoz. Ez itt egy klassz csapat!” – hangsúlyozza.
Ízek – borok – kalandok – terítéken Franciaország címmel szeptember 25-én egy új vacsoraest-sorozatot indít a Végállomás Bistorant. A program kapcsán a kreatív séf elmondja, hogy a borvacsorák már lecsengőben vannak, a közönség új dolgokra vágyik. Így jött a vacsoraest ötlete.
„Szeretünk enni-inni, szeretjük a finom borokat, és az egész élet egyébként is egy nagy kaland. Ezt az érzést szeretnénk átadni a programon” – fogalmaz Péter, akinek a fejében már a folytatás is megfogalmazódott, de ez egyelőre még titok.
Meglepetésekre azonban minden bizonnyal számíthatunk a programsorozat első estéjén is, ahol a terítéken, Franciaország lesz.
„Több mint egy éve járok ide, Miskolcra, és nagyon tetszik, hogy sok olyan emberrel találkoztam, akik szeretik a városukat. Ez átérződik a Végállomáson is, és nagyon jó érzéssel tölt el. Egy ilyen programsorozat, mint a vacsoraestek, utat nyithat arra, hogy bátran hozzányúlhatunk a megszokott dolgokhoz. Az ízek mindig kalandokra hívnak!” – fogalmaz Várvizi Péter.