Zsuponyóné Ujváry Mária, a putnoki Gömöri Múzeum és Holló László Galéria vezetője nyitotta meg a húsvéti hímes tojásokból álló kiállítást virágvasárnap a Diósgyőri Kézműves Alkotóházban. 1997-től tagja a házban tevékenykedő Fügedi Márta Népművészeti Egyesületnek, gömöri tojásfestőként.

– 1990 tavaszán ismerkedtem meg Hárskúti Imrénével, Erzsike nénivel, aki Ragályról járt a múzeumba gyerekfoglalkozásokra, gömöri hímes tojásokat írózni. Már az első bemutatkozása lenyűgözött, és igyekeztem a többiekkel együtt én is ellesni a technikát – emlékszik vissza első élményére Zsuponyóné Ujváry Mária. – Régen hagyományosan főtt tojáshéjra íróztak, de napjainkban a kifújt tojáshéjat használjuk. Ennek két oka, hogy ez hamarabb átmelegszik, így könnyebb rávinni a viaszt, másik pedig, hogy így megehetjük a tojást. Én már külön tálba ki tudom fújni a belsejét, különválasztva a fehérjét a sárgájától.

A gömöri tojásfestéshez egy kevés forró méhviaszra és gyufaszálra vagy fogvájóra van szükség. A tojásfestő szerint a fogvájó használata egyszerűnek tűnik, mégis sok évnek kell eltelni, mire biztosak lesznek a vonalhúzások.

– A tojásfestékeket többféleképpen is előállíthatjuk – számol be róla a tojásírózó. – Ha természetes anyagot szeretnénk felhasználni, akkor különböző növényekből, például hagymahéjból tudunk tojásfestéket gyártani. Ez a legrégebbi és mai napig a legelterjedtebb. De ma már a boltokban is kaphatóak tojásfestő tabletták és porok. Használhatunk még ételszínezéket vagy ruhafestéket.

Az általa készített gömöri hímes tojások szerepeltek már Németországban nemzetközi kiállításon, de eljutottak Finnországba és Franciaországba is.

– Németországban legkedveltebbek a karcolt és a festett tojások, Lengyelországban, Szerbiában, Szlovákiában színezik a viaszt, ez utóbbiban készítenek drótos tojást, Csehországban szalmával díszítik, Ukrajnában aprólékos mintákat rajzolnak bele, Szerbiában karcolják, de nagyon szépeket csinálnak a Szlovénok is. Mind közül azonban a magyarokat tartják a legérdekesebbeknek nyugaton is – mondta Zsuponyóné Ujváry Mária, majd a berlini televízióra hivatkozott, ahol a következő mondat hangzott el: „Tudjuk, hogy Kelet-Európában szép hímes tojásokat készítenek, de ezek közül is kiemelkedik a magyar.”

Díszítési technika még a berzselés, ami levélrátétet jelent, a horgolás, az áttörés vagy azsúrozás, a batikolás, az aranyporozás, a magragasztás, a sósavval maratás, sőt, a patkolás is, amit ma is többen űznek Magyarországon. A technikákon túl azonban nem mindegy a mintázata sem a tojásnak, ez tájegységenként eltérő.

– A gömöri motívumok elnevezései: rozmaringos vagy fenyőágas, leveles, búzavirágos, napos és margarétás – sorolta a tojásírózó. – Ezek váltakozva történő elhelyezése, pontokkal kiegészítve adja a díszítést. A már elkészült remekműveket hagyományosan kis kosarakba vagy szakajtóba helyezzük. Újabban pedig felfűzzük, és barkaágra akasztjuk, amivel a húsvéti asztalt díszítjük.

Zsuponyóné Ujváry Máriának ötszáz darabos gyűjteménye van. Segített a Míves Tojás Gyűjtemény katalogizálásában Zengővárkonyban. Továbbá gyermekfoglalkozásokon próbálja megszerettetni a tojásfestés művészetét a kicsikkel, hiszen úgy tartja, jó lenne, ha a mostani csaknem félszáz tojásfestő mesterből több is lenne majd Magyarországon.