Az első „paralimpiát” 1948-ban Londonban szervezte meg Sir Ludwig Guttmann, német származású neurológus, aki az olimpiai játékok nyitó napjára sportversenyt hirdetett a háborús sérült katonák számára. Így történt, hogy az első paralimpián egy csapat brit világháborús veterán vett részt. Ehhez csatlakozott 1952-ben néhány dán versenyző is, így lett a megmérettetés nemzetközivé.

Az első igazi paralimpiát 1960-ban Rómában tartották, ekkor még „Mozgássérültek Olimpiája” néven. Ezen a tornán már huszonhárom ország négyszáz kerekesszékes sportolója vett részt.

A versenyeken kezdetben mindössze kerekesszékes atléták vehettek részt egészen 1976-ig, az első téli paralimpián, amikor is először csatlakozhattak a megmérettetéshez különböző fogyatékossággal élő sportolók.

A paralimpiai elnevezést 1988-ban Koreában használták először. A paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összetételével alkották meg. Később ezt átdefiniálták, és az előtagot a görög para (mellett) szóval helyettesítették, ezzel kifejezve az olimpiához való kapcsolódást, a játékok egymás mellettiségét, valamint az ép és fogyatékos sportolók összetartozását.

A paralimpiai játékok televíziós közvetítése 1976-ban kezdődött, ekkor azonban még csak felvételről lehetett az egyes nemzetek eredményeit nyomon követni. Az 1992-es paralimpiáról már 45 órányi élő közvetítést adtak Európában.

Először 1988-ban Szöulban tartották a paralimpiai játékokat az olimpiai játékokkal azonos városban és helyszíneken. Azóta mindig az olimpiai játékoknak helyet adó városban, három héttel az olimpiát követően tartják a paralimpiai játékokat.

Négy fő kategóriába sorolják a versenyzőket a fogyatékosságuk típusától függően: mozgássérültek, központi idegrendszeri mozgászavarban szenvedők, enyhe értelmi sérültek és látássérültek. Ezeken a fő kategóriákon belül – sportáganként eltérő számú osztály létezik, a fogyatékosság súlyosságától függően. Ezeknek a kategóriáknak és osztályoknak köszönhető, hogy a riói paralimpián 528 alkalommal osztanak majd ki érmeket, szemben az olimpia 306 versenyszámával.

A paralimpiai játékokon összesen huszonhárom sportágban mérik össze tudásukat a versenyzők. Ezek között három olyan van, amelyik nem olimpiai sportág: a boccia, a csörgőlabda és az erőemelés – más nevén fekve nyomás.

A paralimpiai játékok történetének legeredményesebb sportolója az egyesült államokbeli Trischa Zorn, aki huszonnégy éven keresztül, 1980 és 2004 között hét paralimpiai eseményen vett részt látássérült úszóként, és összesen ötvenöt érmet nyert, köztük negyvenegy aranyat.

Hazánk először az 1972-es heidelbergi játékokon vett részt. A paralimpiai játékok történetében eddig összesen harminc arany-, negyvenegy ezüst- és ötvenöt bronzéremmel büszkélkedhetünk.