Kiállítással és fotódokumentációval színesített előadással emlékezik meg az 1956-os miskolci eseményekről a Miskolci Galéria. A Rákóczi-ház földszintjén felállított 4 tabló a galéria 56-os miskolci fotóanyagából válogat, és október 17-étől egy hétig várja a közönséget.

A közelgő ünnep alkalmából egy rendhagyó Művészeti szabadegyetemi előadást is rendeztek pénteken. Mivel a sorozat most az 1945-től a 60-as évekig tartó időszakkal foglalkozik, minden téma taglalásakor szóba kerül 1956. Kis József levéltáros a történelmi tényekről beszélt – de kiváló hátteret adott a korszak művészeti életének taglalásához is. És természetesen sok információt a történtekről, és a látható tények hátteréről.

Az előadást hallgatva egységes, logikus rendszerré, eseménysorrá álltak össze azok a részinformációk, az emlékhelyekhez kötődő történetek, amiket a miskolciak többsége ismer. Így például az egész 1956 nyarával, az akkor kialakult, úgynevezett miskolci vitával kezdődött, ami innen indulva különböző lapok hasábjain – a Művelt Néptől az Északmagyarországig – zajlott, többek között Bihari Sándor költő, Szekrényesi Lajos író, sőt, Földvári Rudolf akkori megyei párttitkár, később a munkástanács elnöke részvételével, és először merte nyíltan bírálni a pártvezetést. A legfontosabb mégis az volt, hogy egyáltalán volt vita.

Azután következtek a DIMÁVAG munkástanácsa és a diákparlament által megfogalmazott követelések október 22-én, amelyek között megtalálható nemcsak az, hogy március 15-e legyen ünnep, hogy az orosz csapatok menjenek haza, hanem az is, hogy engedjék haza a foglyokat a Szovjetunióból. Emögött az utóbbi, természetes kérés mögött borzasztó igazság lapult: a foglyokat már hazaengedték. De a magyar lakosság tudta, hogy nagyon sokan nem tértek vissza – azt viszont nem tudta, hogy ők nem foglyok, hanem már áldozatok.

Kis József beszélt az október 25-ei, nagyszabású tüntetésről, mintegy 30-40 ezer ember részvételével, a miskolci egyetemen az országban elsőként megalakult megyei munkástanácsról. Arról, hogy a Pestre indult küldöttséget elfogták, Miskolcon fogságba vetették, az ő kiszabadításukra szerveződött a második nagy tüntetés, ahol a sortűz eldördült. A 16 halottról és 80 sebesültről, a visszatérő tömeg lincseléséről.

Az állam- és párthatalom ezzel megszűnt itt létezni, és elkezdődött a forradalmi intézményrendszer kialakítása, a konszolidáció, aminek egyik fontos lépése lett volna a munka november 5-ei felvétele. Ám november 4-én bevonultak az orosz csapatok. Tűzharc az egyetemen volt, amikor két hallgató meghalt. A megyei munkástanács újjáalakult, de már nem volt a régi, és a november 10-ei, a tüntetők közül sok halálos áldozatot követelő újabb sortűz után már csak a megtorlásról lehet beszélni – százak bebörtönzéséről és a kivégzésekről, amik közül az elsőt itt hajtották végre Soltész József cipészen, fegyverrejtegetés miatt, december 15-én.

A vázlatos tények mögött még nagyon sok minden rejtőzik, ami árnyalja vagy épp színesíti, mélységében is érthetővé teszi a képet. Kis József számos ilyennel segített nemcsak emlékezni, hanem megérteni, felismerni is. Az előadást rögzítette a Miskolc Televízió, és az ünnep napján, október 23-án este fél 7-től levetíti.