A magyar történelemben nem csak a Feszty-körkép ez egyetlen panorámaalkotás, amelyen a magyar történelem nagy pillanata szerepel. Ilyen az úgynevezett tarnówi, vagy Bem-Petőfi-körkép is, de mint azt az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark munkatársa, Turda Gábor történész a Hely mikrofonjának elmondta, maga a körkép jelenleg nem kör alakú, hiszen sok részlete hiányos.

Megjegyezte: a Tarnówi Körzeti Múzeum munkatársai minden követ megmozgatnak, hogy megtalálják ezeket.

A történész a körkép keletkezési körülményeiről a következőket mondta: a körképet – amely nagyjából egyidős a Feszty-körképpel – a magyar kormány az 1848-as forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára rendelte meg Jan Styka, akkoriban népszerű lengyel festőművésztől.

Ő választotta ki a nagyszebeni csatát – tette hozzá Turda, aki kiemelte, hogy Bem apó, a lengyelek legendás hadvezére sikeresen foglalta vissza az erdélyi várost a császári csapatoktól.

Lengyel és magyar festők  (mint a Feszty-körkép magyar alkotói) öt hónap alatt készítették el a művet. A festők egy-egy részletet készítettek el.

Azonban az anyagiak keresztülhúzták az előzetes számításokat. Mint azt a történész elmondta, 1898-ban megmutatták Lvov-ban és magyar nagyvárosokban is az elkészült művet, az azonban nem keltett olyan nagy érdeklődést és nem hozott akkora bevételt, mint amire számítottak a készítők, ezért – utolsó próbálkozásként – egy fotóalbumot is készítettek a körképről.

De ez sem “jött be”, folytatta a történetet Turda, mert az 1907-es varsói kiállítás után Styka belátta, hogy nem lesz ebből a képből olyan összegű honorárium, amire számított, ezért fogta a képet, és a földön több tucat egyenlő darabra szelte fel, mindezt a legenda szerint ollóval.

Nem lehet tudni pontosan, hogy hány festmény született a felszabdalás után, jelenleg 36 darabról tudnak a szakemberek – foglalta össze a festmény utóéletét a történész.

Történelmi hűség vagy művészi fantázia?

Kedves Gyula, az Országgyűlési Múzeum igazgatója a műsorban elmondta: a város bevételének ábrázolására nem hiteles a festmény, azonban arra igen, hogy hűen mutassa be az 1849-es erdélyi hadjáratot. Ő maga a képet egy “történelmi kalandfilmnek” aposztrofálta, ugyanis a hadjárat sok részletét sűrítették bele a képbe az alkotók.

Így lehet az, – emelte ki – hogy Petőfi is megjelenik a képen, holott ő március 11-én nem járt Nagyszebennél, akárcsak a székely segéderők, amelyek csak Brassó alatt csatlakoznak a magyar sereghez.

Úgy fogalmazott: nem nevezné azonban a művet történelemhamisításnak, mert megtörtént, de időben és térben különböző mozzanatokat sűrítettek össze.

Elsőre nem sikerült

1848. december elejére Háromszék kivételével egész Erdély a császári csapatok birtokába jutott. Az erdélyi magyar csapatokat azonban újjászervezték, Bem megérkezése után az az mintegy tizenkétezer főt és huszonnégy ágyút számlált. Ez kellett is, mivel az észak-erdélyi császári csapatok december 18-án megindultak, hogy birtokba vegyék az Alföldre vezető szorosokat.

A Karl Freiherr von Urban és Gustav Jablonsky ezredesek vezetése alatt álló, mintegy 10 ezer fős császári sereg azonban váratlanul erős ellenállásba ütközött, majd kénytelenek voltak visszavonulni. Az erdélyi hadi helyzetben ezzel döntő fordulat következett be. Bem Kolozsvár után Székelyföld felé fordulva január 13-án bevonult Marosvásárhelyre.

Észak-Erdély felszabadítása után a magyar tábornok azonnal a császári hadsereg erdélyi bázisa, Nagyszeben irányában támadott. Január 17-én a gálfalvi ütközetben megverte Puchner seregét, de a város ellen január 21-én indított támadása kudarcba fulladt.

Ez később csak a hadjárat későbbi, februári-márciusi szakaszában sikerült, miután Bem felismerte a császári hadvezetés bekerítési zándékát és egy váratlan húzással a jelentősebb védelem nélkül maradt Nagyszeben felé fordult.