1997 óta ünnepeljük november 12-én a szociális munka napját – azokat, akik hivatásukként választották, hogy az elesettekért, a kirekesztettekért, a támogatásra szorulókért dolgoznak. Miskolcon hagyományosan a városháza dísztermében, elismerések átadásával köszöntik a segítőket. Méghozzá nemcsak a városi intézményrendszer keretein belül dolgozókat, hanem azokat is, akik civil, egyházi vagy épp hatósági partnerszervezeteiknél tevékenykednek. Hiszen, ahogy Kiss Gábor alpolgármester hangsúlyozta köszöntőjében, nélkülük nem lehetne megfelelő minőségben ellátni ezt a hatalmas feladatot.

– Fontos területe a város működésének a szociális ellátás. Hogy mennyire, azt számokkal is lehet érzékeltetni, hiszen csak az idősellátásban mintegy negyvenezer miskolci érintett. A szociális gondoskodás egyidős az emberiséggel, sokáig természetes módon működött a kis közösségeken belül. Azok felbomlásával azonban meg kellett találni a megoldásokat, a megfelelő rendszert, hogy ne maradjon senki egyedül a problémájával. És egy ilyen nagy közösségben, mint Miskolc, ha megfelelő minőségben, eredményesen akarunk dolgozni, ez nem lehet csak a város feladata – mondta az alpolgármester.

Kiss Gábor kiemelte, sok, és egyre több pozitív példát lát arra, hogy a városi intézmények, a civil és egyházi szervezetek együtt tudnak gondolkodni és cselekedni. Erről azért jó és kell beszélni, mert az ünnep egyben a számvetés ideje is.

Galéria! Fotó: F. Kaderják Cs.

– Ez a mai nap része a Szociális Munka Hete rendezvénysorozatának, aminek nyitókonferenciája igen tanulságos volt. Ott is kiderült, van még tennivalónk a szakemberképzéstől kezdve a szakmai munka fejlesztésén át a megbecsülés növeléséig. Ezen a téren számítunk a kormányzat támogatására. A számvetésnek fontos része az elismerés is. Az itt átadandó díjak azért nagyon fontosak, mert a szakmai közösség ítélte oda, ugyanakkor benne van Miskolc egész közösségének köszönete azért, hogy a város hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő, rászoruló idős vagy gyermek lakosaiért dolgoznak – zárta szavait az alpolgármester.

Asztalosné Zupcsán Erikát az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. fejlesztési igazgatójaként köszöntötték, de mint maga fogalmazott, hol máshol lenne a helye korábbi, szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkárként, mint egy ilyen ünnepen, és egy olyan helyen, ahonnan nagyon sok segítséget kapott ahhoz, hogy elindulhasson egy új szemléletű szociális támogató tevékenység.

– Amikor a szociális területen dolgozóknak munkájuk keletkezik, akkor valaki az életében nehéz választás előtt áll. És mindenki hálás szívvel gondol a bizalom munkásaira, azokra, akik mellette, helyette, vele együtt elvégezték a feladatot. Nehéz körülmények között dolgozva, anyagilag és sokszor erkölcsileg sem megfelelően megbecsülve, talán maguk is komoly választás előtt állva – beszélt a hivatás fontosságáról és nehézségéről.

Kiemelte, a munka eredményességét ráadásul nehéz mérni, mert bár lehet mutatószámokat meghatározni, a legfőbb mérce az, hogy jól, jobban érzi-e magát az ellátott.

– Meggyőződésem, hogy egy szakmát, egy térséget fel kell emelni. Magától nem fog emelkedni. Fel kell emelni a szociális területen dolgozókat is, ahogy sok esetben az ő munkájuk az utolsó láncszem, ami még fenntart, és újra felemelni képes embereket – mondta Asztalosné Zupcsán Erika, aki ezután – mivel ünnepelni jött, és ilyen alkalmakra ajándékkal szokás érkezni – átadott két olyan tárgyat, amelynek valódi értékét az üzenete adja. Egy ellátott gyerekek által készített dísztárgyat, amin Böjte Csaba néhány sora szerepel, köztük az, hogy „Vágysz kedvességre? Légy kedves!”. És a komatál mozgalomhoz hasonlóan – annak a gondolatnak a jegyében, hogy a komatál akkor indulhat tovább, ha „megfogadtuk, hogy egymásra rosszat soha nem mondunk, és a szükségben segítünk, ha tudunk!” – egy láncot adott Óvári Zsuzsannának, a Humán Főosztály vezetőjének, kérve, hogy azt egy hét múlva adja tovább.

Az ünnepelteket miskolci iskolások is köszöntötték zenével, tánccal, szavalattal – az elhangzott Bényei József-versből való a címbéli idézet is: „Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni: valakinek embernek kell lenni”.

Magas szinten végzett szakmai tevékenységéért, példaértékű emberi magatartásáért a következőknek adott át elismerést Asztalosné Zupcsán Erika és Kiss Gábor.

Baloginé Rónai Beáta – az Őszi Napsugár Otthon mentálhigiénés csoportvezetője
Drevenka Józsefné – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény gazdasági igazgatója
Hauberger Tímea – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény Dobó Katica Bölcsődében kisgyermeknevelő
Kiss László – a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesület volt elnöke
Molnárné Hafner Enikő – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény Mesemalom Bölcsődében csecsemő- és kisgyermeknevelő
Papp Dánielné – Őszi Napsugár Otthonban foglalkoztatás-szervező
Pappné Dávid Anikó – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény Észak-Kiliáni Szolgáltatási Központ és Idősek Gondozóházának vezetője
Ritó László – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény Diósgyőr-Vasgyári Szolgáltatási Központban családgondozó
Szalkó Zsuzsanna – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény Avasi Területi Szolgáltatási Központban tanácsadó
Tóth József – a Napfényt az Életnek Alapítvány elnöke
Urbán Attiláné – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény Derűs Alkony Szolgáltatási Központ házi gondozónője
Zsoldos Istvánné – a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény Belvárosi Konyha élelmezésvezetője