A miniatűr, sötétben izzó hal a lámpáscápák családjába tartozik, teljesen véletlenül bukkantak rá a Csendes-óceán mélyén, a Hawaii-szigetektől északnyugatra. Több mint 17 évbe tellett az új faj (Etmopterus lailae) azonosítása első felfedezése óta. Az eredményekről a Zootaxa folyóiratban számoltak be a kutatók.

Stephen M. Kajiura, a vizsgálat társszerzője közleményében kifejtette, mintegy 450 ismert faja van a cápáknak, ezért nagyon nehéz újabbat fellelni. A biodiverzitás nagy része azonban máig ismeretlen, ezért egy új, apró élőlényre bukkanni a hatalmas víztömegben nagyon izgalmas. Szavai szerint a fajt nem könnyű tanulmányozni, mivel nagyon apró, illetve nagy mélységben él.

Először a kutatócsapat nem is ismerte fel, hogy új fajra bukkant, egészen addig, míg kutatását el nem küldte egy szaklapnak. A bíráló mondta el nekik, hogy a cápa nem az, aminek tartják, talán új fajt képvisel. Az Etmopterus lailae azonosítása rengeteg erőfeszítést követelt meg, többek között nagyszámú mérést, aprólékos osztályozást és lelkiismeretes összevetést múzeumi példányokkal.

Kajiura szerint egyedülálló jellegzetességei valóban megkülönböztetik a többi lámpáscápától. Például furcsa fejformája és szokatlanul nagy, kitüremkedő orra van. Mivel ezek a lények a szinte fénytelen mélyben élnek, szükségük is van a nagyméretű szaglószervre. Egyéb megkülönbözető jegyeik közé tartoznak oldalmintáik, amelyek előre-hátra futnak hasukon, egy pikkelyek nélküli „mezítelen” bőrfolt orruk alsó részén, valamint belső felépítésük különbségei, úgymint a csigolyák száma és a több cápáétól kevesebb fog. Más lámpáscápákhoz hasonlóan az Etmopterus lailae is biolumineszcens, hasának oldala izzik a sötétben.

Számos elmélet létezik azzal kapcsolatban, miért biolumineszcensek ezek a halak, felmerült az egymás felismerése, az álcázás, valamint a zsákmány bevonzásának teóriája is.