Mondhatnátok, hogy kissé elfogult vagyok az Avassal kapcsolatban, de valójában az a helyzet, hogy ez igaz. Tényleg elfogult vagyok, hisz ez a kedvenc helyem a városban. Mindennél jobban szeretném nektek elmagyarázni mit szeretek benne annyira: hát megpróbálom körülírni, bízva abban, hogy elkapjátok majd a fonalat és megértitek, miért vagyok szerelmes a város hegyébe.

Ismeritek az avasi lépcsősort? Azt, amelyik az Erzsébet teret és az Avasi kilátót köti össze. Azt, amelyik bepillantást enged Miskolc történelmébe? Azt a kanyargós, hepehupás, kissé gazos útvonalat? Remélem, mindenki bőszen bólogat. Abban azonban biztos vagyok, hogy az én szememmel nem láttátok még!

Kiindulási pont: Erzsébet tér. Végpont: Avasi kilátó. Mehetünk!

Első lépés: kerüljetek át az út túloldalára! Amint átértek a zebrán álljatok meg, és nézzetek fel. Nem kell még elindulni semerre, csak emeljétek meg a buksitokat, és pásztázzátok végig ezt a lombkoronákkal tarkított hegyoldalt, amelynek a tetején ott díszeleg utunk fénypontja – az Avasi kilátó. Ha már zsibbad a nyakatok, és legalább hatan kerültek ki titeket kisebb fajta regényt mormolva az orruk alatt arról, hogy miért bambáskodtok az út közepén, úgy elérkezettnek látom az időt, hogy továbbálljatok. Irány a lépcsősor!

Biztos vagyok benne, hogy akárhányszor battyogtatok már keresztül ezen a jónéhány lépcsőfokon, még sosem vettétek észre a Mária-út jelzését. Hogy mi is az a Mária-út? Egy útvonal, amely Közép-Európán átível, és ennek a mi kis bükki városkánk is a része. Miskolcon is keresztülhalad a zarándokút, amely összeköti a Mária-kegyhelyeket egymással. Én már kismilliószor haladtam el ezek előtt a jelzések előtt, de mintha észre sem vettem volna őket. Az agyam nem igazán dekódolta a jeleket. Ez idáig. Most mondjátok meg, micsoda zarándokútvonal vezet végig városunkon! Ráadásul épp a mi felfedezőutunkon, az avasi lépcsősoron!

A leglabirintusosabb temető címét minden bizonnyal az Avasi Református Templom temetője nyerné a kanyargós kis ösvényeinek, az egymásra tornyosuló síremlékeinek, és a macskakövek kitüremkedéseinek köszönhetően. Számomra ez a temető egy titkokkal teli erdő benyomását kelti. Mintha mindent tudna a városról, és az emberekről. Mintha mindent tudna rólam. Az égboltra tekintve szinte semmit sem látok a napsütésből, vagy a kék égből: csupán falevelek merednek rám a magasból. A hőségriadó kellős közepén is oltalmat nyújtanak a fák lombjai. Legalább 5-6 fokkal csökkent a hőérzetem, amint végre a templomot védelmező fák lombjai alá kerültem. A templom kertjében megannyi síremlék magasodik. Ha figyelmesen végigjárjuk a temetőt fellelhetjük itt a Latabár dinasztia sírhelyét is. Ahogyan itt kolbászolgattam a műemlék kacskaringós ösvényein, meghallottam…elvégre déli 12 óra volt…épp itt volt az ideje. Felcsendült a templom harangjátéka. Szerencsém volt, hogy éppen egészet ütött az óra, így teljes egészében hallhattam a torony muzsikáját. 1941 májusától csengi be a várost ennek a harangtoronynak a zenebonája. Az Avasi Templom harangjátéka három dallamot ötvöz magába: az egyik a westminsteri, a másik a whittingtoni, a harmadik a St. Michael-i dallam. Egyszerűen gyönyörű!

Amint felértetek a Dr. Győry Nagy Lajos lépcsősoron – mert ez a neve a templom melletti néhány foknak –, felmerülhet a kérdés bennetek: merre tovább? Mondanám, hogy végig a sárgaköves úton, de ez nem Óz és én nem a jóságos boszorkány vagyok, így azt mondom, forduljatok balra. De ugyanilyen határozottsággal mondhatnám azt is, hogy forduljatok jobbra. A Kisavas sajátossága ugyanis az, hogy akárhonnan körüljárható, megkerülhető, végignézhető, és hogy minden út visszavisz a kiindulási pontodhoz, valamint mindegyik az Avasi kilátó felé vezet. Némelyik meredekebb, keskenyebb, gazosabb, de a végén ugyanazt a gyönyörűséget látod. Felfelé törekedve rengeteg házzal találkozhattok: jobbára egymás hegyén-hátán állnak ezek a házak, amelyek külcsínben sem keltik egy egységes lakótelep benyomását. Különböző méretűek, színűek, és különböző anyagból is készültek. De éppen ez az, ami miatt annyira kedvelem őket. Mindegyiknek története, múltja van. Igen kevés házikóban laknak az avas ezen részén, jobbára borospincéket találni errefelé, és turbékoló tini párokat, akik elbujdokolni jöttek az avas lankái közé. Amint felfelé haladunk egyre többször tűnik elő a város a lombkoronák között. Elő-, előbukkan, hol többet, hol kevesebbet mutatva meg magából, míg végül felérünk a város azon pontjára, ahonnan a legszebb panoráma tárul a szemünk elé.

Az Avasi kilátó madártávlatból láttatja vendégeivel az Acélvárost. Gyönyörű! Nem csak a kilátás, hanem maga a kilátó is. Az, hogy van egy hely Miskolcon, ahol elbújhatsz az emberek elől, ahová felmehetsz gondolkodni, miközben a háttérben a lábaid előtt terül el az egész város. Egykoron működött a kilátó fenti szintjén egy cukrászda, aminek mára már hűlt helye van. Most üres szint van a bámészkodó turisták és párok feje fölött. Ha sötétedés után kukkantotok ki az Avas tetején felállított erődítményből, még csodásabb látvány fogad majd titeket. Bár én azt mondom, lehet akár éjjel, akár nappal, az Avasi kilátó az egyik legszebb szimbóluma városunknak.

Ha ezen a nyáron még nem borzolta össze az avasi szellő a hajkoronádat, ha nem ballagtál még végig az itt ott kissé hiányos, árnyékos macskaköves úton, akkor ideje pótolni! Nincs ettől kedvesebb, szebb, miskolcibb hely – mellesleg kiváló randi helyszín is srácok!