Biztosan mindenki vágyott már arra, vagy legalább elképzelte, milyen is lenne egy múzeumban vagy egy könyvtárban randizni. A meghitt hangulatot a tárlat felbecsülhetetlen és különleges darabjai adják, a környezet kényelmes és hívogató. A Herman Ottó Múzeum összefogott a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal, és közösen kezdtek bele egy olyan projektbe, mely múzeumi és könyvtári fejlesztéseket szorgalmaz.

– A múzeum egyik célja, hogy nyitottabbá váljon a közönség számára, és ez a szándék a diákokat is érinti, éppen ezért ebben a mostani projektben középiskolákkal működünk együtt, az egész konzorciumi partnerség pedig a Szabadtéri Néprajzi Múzeum égisze alatt zajlik – tudtuk meg Tóth Arnoldtól, a Herman Ottó Múzeum igazgatójától.

A hétfői sajtótájékoztatón elmondta, mindig az volt az álma, hogy egy múzeum ajtaján „csak úgy be lehet menni, ahol lehet csak úgy lenni, ahova randit lehet megbeszélni.”

Ez egy úgynevezett pilot projekt (próba projekt) egy nagyobb rendszeren belül, és kifejezetten a közösségi terek, a múzeumok közösségi használatának megújítása ennek a tevékenységnek a célja. A projektbe bevont diákok közösségi tereket berendező bútorokat fognak tervezni a múzeum igényeit, lehetőségeit megismerve, ebben pedig az egri Eszterházy Károly Egyetem oktatói lesznek a miskolciak segítségére.

– A cél az, hogy a projekt végére előálljon egy olyan elképzelés, hogy hogyan lehetne élhetőbbé varázsolni a múzeumnak a Papszer utcai „öreg” műemléképületét, és ennek pedig az a célja, hogy minél inkább nyitott terekkel fogadhassuk a látogatókat – tette hozzá a múzeumigazgató.

Ez a fejlesztés a könyvtárak és a múzeumok közös tevékenysége, amiben a múzeumok példát vesznek a könyvtárakról, akik már régóta ingyenesen látogatható, földszinti szabadon használható terekkel, közösségi terekkel várják az olvasókat. Tóth Arnold elmondta, ők is ezt szeretnék megvalósítani a múzeumaik épületein belül, az adott épületek lehetőségeihez mérten.

A projektbe a középiskolás diákokat is bevonják (Szalézi Szent Ferenc Gimnázium, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollgium), hiszen ahogyan a múzeumigazgató is elmondta, elsősorban ők a mostani célközönsége ennek a kezdeményezésnek. – Sok iskolával van napi szintű kapcsolatunk, az együttműködés szoros. Ők már eléggé felkészültek rajz, vizuális kultúra és művészettörténet terén arra, hogy egy ilyen projektben értő módon részt vegyenek; már tudnak arról gondolkozni, hogy mik az ő igényeik, fel tudják mérni, hogy egy múzeum milyen lehetőségeket kínál a számukra – részletezte Tóth Arnold.

Azt a fiatal generációt próbálják, akik még elég gyerekek ahhoz, hogy az igényeik őszinték és belülről fakadóak, de már felnőtt ahhoz eléggé, hogy ezt megfelelően formába tudja önteni a rajztanárok, egyetemi oktatók és a múzeum szakembereinek segítségével. Rengeteg lehetőséget rejt magában egy ilyen közösségi tér kialakításának ötlete, a fiatalok pedig a tökéletes célközönség ennek a projektnek a megvalósítására, a múzeumi élet felpezsdítésére.

A múzeumigazgatótól azt is megtudtuk, honnan jött az inspiráció a megújulásra. A nyugati múzeumok és könyvtáraknál már trend az, hogy megnyitják kapuikat, hogy minél többen használhassák pihenésre, találkozóhelyként, kisebb közösségek tevékenységeire a múzeumok épületeit, azzal a reménybeli céllal, hogy ezekből az emberekből múzeumlátogató, múzeumokat értő közönség lesz a jövőben.

A középiskolások a projekt keretén belül már készítettek kisfilmeket is, amelyeket a szeptember 18-i projektmegnyitón mutattak be. Sajátos módon dolgozták fel, hogy miként lehetne használni a Papszer utcai műemléképület lenti fogadóterét. Vannak, akik azt mutatták be, hogy a múzeumon belül milyen érdekességeket tekinthetnek meg a „betévedők”, mások pedig Sissy szerelmi történetének egyik képzeletbeli momentumát jelenítették meg, modern feldolgozásban. Ez pedig már a közösségi térré való alakulás népszerűsítésére irányította a figyelmet.

Mlakár Zsófia, történész-muzeológus, a Herman Ottó Múzeum munkatársa szintén megerősítette, hogy ez a projekt valóban arra koncentrál, hogy a múzeumokat közelebb hozza a fiatalabb generációhoz. – Szeretnénk, ha számukra ez egy közösségi tér, ugyanakkor egy új élmény- és ismeretszerzési forrás lenne – tájékoztatott a muzeológus.

A projektnek két eleme van, az első, mint azt már említettük, a kortárs tárlatvezető kisfilmek elkészítése. Ebben abszolút a diákok kreativitására és eszközeire építenek: szeretnék közelebb hozni a múzeum kiállításait, a történelmi korokat és kontextust az emberekhez (Honfoglalás kora, Reformkor). Ugyanez fog lezajlani Rudabányán is, a Bányászattörténeti Múzeumban – amely szintén partnere a projektnek.

A másik eleme a kezdeményezésnek pedig a közösségi terek átalakítása. A projekt zárására, ami decemberre várható, elkészülnek majd azok a bútortervek, amelyek a közösségi tereket fogják szolgálni, és amelyek teljes mértékben a diákok elképzelése és kedve szerint készülnek, számukra teszik majd otthonossá ezeket a tereket.

Makettek, rajztervek, prototípusok és térelgondolások már decemberre készülni fognak, ezeket egy kiállítás keretében be is tudnak mutatni. Mlakár Zsófia kiemelte, céljuk, hogy ezek a bútorok újrahasznosított anyagokból készüljenek.

Rendkívül izgalmas kezdeményezés, mely során a diákok nem csupán a célközönség, de ők maguk is részt vehetnek a projektben, amitől még közelebb érezhetik magukhoz a kezdeményezést, és a múzeumi közösségi életérzés beszivárog majd a mindennapjaikba, ezáltal pedig egy újfajta közösségi élményben lehet részük.