Az előadást Szabó Máté állította színpadra. – Mivel ez az egyik legismertebb operett, így kihívást jelent, hogy az ismert számok hogyan tudnak mégis pozitív meglepetést okozni. Ahhoz, hogy érvényesen, a műfajban rejlő sokrétűséget is megmutatva lehessen színpadra állítani egy operettet, szerintem itt is az emberből kell kiindulni, mint bármely más előadásban, és talán egy bizonyos ponton el kell rugaszkodni – mondta el a rendező.

Az előadás látványvilágával kapcsolatban elárulta, Cziegler Balázzsal és Füzér Annival egy valóságos világot igyekeztek teremteni, olyat, ami élő, változékony. Ez azért fontos, mert a díszlet, a kastély, közvetlenül a főszereplő, a tiszttartó befolyása alatt van. – Illusztráció helyett a valóságosból indultunk ki, abból, hogy a tiszttartó szívét-lelkét belerakja a kastély felújításba, a történet folyamán tulajdonképpen fokozatosan felvirágzik az épület. Emellett bizonyos momentumokban helyet hagytunk a költészetnek, a túlzásnak, a letisztultságnak is – tette hozzá Szabó Máté.

A címszerepben Eperjesi Erikát láthatja a közönség, aki már számos alkalommal játszotta Marica szerepét, de Kálmán Imre operettjét énekelni mindig varázslatos élmény számára: – Ez egy korszakokat átívelő, lenyűgöző, mindig népszerű muzsika. Minden korosztály számára érhető, befogadható és élvezhető.

Eddig három féle rendezésben játszottam ezt a szerepet – egy turnén német nyelven is, ami külön kihívás volt – és mindhárom rendező más oldalát láttatta meg velem Marica karakterének. Ez egy színész számára a legideálisabb, hiszen így sokkal több színt tud megmutatni magából, és ezáltal a szerep és a megformálás is fejlődik az eltelt évek és az előadások alatt. Szabó Máté rendezése adta számomra a legtöbb újdonságot és kihívást az újszerű megközelítés és a prózai jelenetek igazi mélysége által. Marica szerepe nem csak a kedvesen mosolygó és szépeket éneklő primadonna, hanem igaz érzéseket, mély gondolatokat átadó valódi női karakter – nyilatkozta Eperjesi Erika.

Az előadásból már volt nyáron egy előbemutató, szeptember 22-én a felújítópróbák után került közönség elé a darab. Szőcs Artur, Tasziló gróf megformálója szerint kifejezetten jót tesz, ha eltelik egy nyár a próbafolyamat után, mert ilyenkor tovább érik benne a szerep.

– Annyi minden éri a színészt ez alatt a pár hónap alatt: nyaralás, munka, új élethelyzetek, ráadásul ilyenkor kicsit lenyugszik az ember, mindig egy kicsit érettebb, jó esetben bölcsebb lesz, és ezeket a tapasztalatokat mind be lehet építeni, amikor újra elővesszük a darabot – árulta el a színész-rendező. Szőcs Artur sem most először találkozott Marica történetével. – Pont tíz évvel ezelőtt álltam először színpadon a Marica grófnőben. Akkor Liebenberg Istvánt játszottam a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Nagyon szerettem azt az előadást is, és igazából akkor jegyeztem el magam ezzel az operettel. Nem volt tehát számomra ismeretlen sem a darab, sem a karakter. Nekem mindig varázslatos marad ez az Erdélyben játszódó történet - hangoztatta a színművész.

Kálmán Imre – Julius Brammer – Alfred Grünwald

Marica grófnő - operett

A magányos, mogorva, de jó kiállású Endrődy gróf saját családi vagyonának hágott nyakára, ezért gazdatiszti állást vállal egy vidéki birtokon. A birtok úrnője, Marica grófnő, egy szerelmi csalódástól feldúlva érkezik haza, és szintén a vidéki magányban keres nyugalmat. A gróf és Marica találkoznak és menthetetlenül egymásba szeretnek. Egy nagyon ismerős világ bontakozik ki, ahol az őszinteség nem magától értetődő, és a szerelmesek saját hazugságaikba gabalyodva kerülnek egyre távolabb a boldogságtól. Amíg rá nem jönnek, hogy a valódi szerelemhez először önmagukkal kell szembenézniük, játszmák nélkül.

A Marica grófnőben olyan népszerű operettslágerek csendülnek fel, mint a Szép város Kolozsvár, Hej, cigány, Szent Habakuk, Ringó vállú csengeri violám, melyek végigkísérnek bennünk a viharos-romantikus hullámvasúton.