1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon a forradalom és szabadságharc 13 tábornokát - Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knezich Károlyt, Nagysándor Józsefet, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, gróf Vécsey Károlyt - Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Mártírhaláluk azóta jelképpé vált – annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a jelképévé, amelyet a magyar nép folytatott évszázadokon át nemzeti függetlensége megteremtéséért, társadalmi haladásáért.

Bodnár Mónika történész a megemlékezésen úgy fogalmazott: ez a nap sok évvel ezelőtt vastag, fekete betűkkel íródott be a történelmünkbe. – Gyásznap ez a magyaroknak, a magyar szabadságvágy megtorlásának napja – mondta.

– Mit üzenhet ez a nap? Mire figyelmeztethetnek az akkori események bennünket ma? Azt, hogy a szabadság iránti vágyat soha nem szabad feladnunk, hős elődeinket soha nem szabad felednünk - emelte ki az ünnepi szónok.

Az ünnepi beszédet követően Miskolc önkormányzata nevében Pfliegler Péter és Kiss János alpolgármester, valamint Alakszai Zoltán jegyző helyezett el koszorút az emléktáblánál.

Ezután a politikai pártok és különböző szervezetek vezetői, képviselői helyezték el az emlékezés virágait.

Rózsa György főlevéltáros portálunknak elmondta, miskolci kötődése is volt az aradi eseményeknek. – Tudjuk, hogy egy kitűnő, felvidéki származású alezredes, ippi Bydeskuty Ernő végigharcolta a szabadságharcot, végig követte Görgeyt, s a forradalom eseményeit, egészen Aradig. Őt is vésztörvényszék elé állították, de miután ’48-ban nem volt besorozott császári katona, felmentették – nyilatkozta a főlevéltáros.

Az aradi vértanúk emléknapja. Juhász Ákos képgalériája

– Bydeskuty Ernő Dessewffy Arisztid tábornok unokatestvére volt, ő menekítette ki 1850-ben Dessewffy Arisztid tetemét az aradi vársáncból, és Margonyán, a családi birtokon temettette el – tette hozzá. Mint megtudtuk, Bydeskuty Ernő később Miskolcon telepedett le, majd 1867-ben - amikor Magyarországon is megalakulhattak a honvédegyletek - a borsodi honvédegylet elnöke lett. Hosszú életű volt, 91 éves korában hunyt el. Sírját  a diósgyőri temetőben találták meg néhány évvel ezelőtt.