Az idős miskolci zongoraművészt Hudákné Becse Ildikó, a polgármesteri hivatal szociális osztályának csoportvezetője és Senviczki Erika, a lakosságszolgálati főosztály vezetőhelyettese köszöntötte születésnapja alkalmából, a város nevében.

– Megható, hogy a városvezetés ennyire törődik az idős emberekkel – nyilatkozta az ünnepelt, aki az ötvenes évektől él Miskolcon. – Budapesten születtem, tanultam, de ott nem volt lehetőségem zongoratanárként dolgozni, így Szombathelyre kerültem. Már annak idején is nagyon szerettem Miskolcot és a Bükköt, úgy gondoltam, ha lesz alkalmam, azonnal ide költözöm majd - fogalmazott Rőczey Ferenc.

Mint megtudtuk, a Zenepalotában ismerkedett meg feleségével, aki akkor még csak tanuló volt. – Én magam kértem, hogy ez a hegedű tanszakos kislány hozzám járjon zongoraóráraa – nevetett huncut mosollyal Feri bácsi, aki mindenkit ámulatba ejtett, mikor beinvitálta a vendégeket abba a szobába, ahol óriási terepasztalát őrzi.

– Több száz mozdonyom van. Ez a modellezés olyan elfoglaltságot ad, amivel mindig lehet foglalkozni, és kell is, hiszen hol ez romlik el, hol az - hangoztatta. Mint mondta, gyerekkorától gyűjti a modellek darabjait, három gyermeke, négy unokája és két dédunokája is nagyon élvezik ezt a komoly játékot, ha meglátogatják őt.

Hamarosan persze egy zongora is megszólalt ünneplés közben, a zongoraművésznek köszönhetően. Rőczey Ferenc Beethovent és Mozartot játszott a rövid koncerten, majd elmondta, a mai napnak legalább annyira örül, mint annak idején a Reményi-díjnak. Megtudtuk, volt növendékei sem feledték el, sorban köszöntik fel telefonon, van, aki személyesen is eljön.