Utoljára a Sörfesztiválon ugrottak be hozzánk a srácok, hogy szó szerint megmentsék a bulit. Akkor egy másik zenekar nem várt késése hozta a ’90-es évek csillagait Miskolcra, ám néhány szám erejéig „bízhattuk magunkat csak rájuk”. A Miskolci Farsangon viszont egy órán keresztül ugrálhattunk együtt Lalával, és ordíthattuk torkunkszakadtából – hogy még az is hallja, aki esetleg nem tudná –, „Kozmix a házban”.
Lala: – Miskolc nekünk gyakorlatilag a ’90-es évek közepétől egy nagyon fontos bázisunk. A Miskolc-Nyíregyháza-Debrecen vonalon nagyon sokat zenéltünk, aztán volt néhány év, amikor ez kimaradt, úgyhogy nagyon jó volt az elmúlt néhány évben többször is visszatérnünk ide. Nagyon várjuk azt a pillanatot, amikor már egy élő koncerttel jöhetünk ide, és a teljes csapattal. Az lenne az igazi! Mert most, 20 év után, úgy érezzük magunkat, mint a kis diákok, akik hazaszaladunk a régi tanárunkhoz, és csak felmondjuk gyorsan a leckét. Szeretnénk megmutatni a miskolci közönségnek, hogy mit fejlődtünk az elmúlt 20 évben – egy élőkoncerttel szeretnénk megörvendeztetni a miskolci közönséget.
Ez a terv a közeljövőben megvalósulni látszik?
Lala: – A szervezők jóvoltából, az előző buli sikerére alapozva kaptunk most a kisszínpad után egy nagyobbat, és szó volt arról, hogy ha idén is nagy lesz az érdeklődés a Kozmix iránt, akkor a következő évben – ugyancsak a nagyszínpadon – a teljes zenekarral, a teljes repertoárral, és látvánnyal jöhetünk vissza.
Hozsó: – Úgyhogy, ha az eső ellenére nem megy haza a közönség, akkor lehet, hogy jövőre is kapunk meghívást.
De nem mentek haza, ugyanúgy nyomták!
Hozsó: – Mi is azt néztük, hogy kitartóak voltak annak ellenére, hogy nekieredt szépen az eső.
Lala: – Technikailag is volt egy pici malőr közben, de mi és a közönség is szemrebbenés nélkül túllendültünk ezen. Csak néhány másodpercig fülsiketítő volt
Áruljátok már el nekünk, hogyan lehetséges az, hogy több mint 20 éve vagytok a pályán, mégis ugyanazt a bulit tudjátok hozni, mint a '90-es években? Mi több, 2018 fiataljai ugyanúgy ugrálnak rá, mint a ’90-es évek fiataljai!
Hozsó: –Jó az ízlésük!
Lala: –Egyrészt ezért! Másrészt pedig, mi régen nem a magunk koráról énekeltünk, hanem a mi fiatalságunk energiáját adtuk át, ami pedig minden fiatal számára ugyanaz. Gondolom ez az, ami áthathat évtizedeken keresztül is, hiszen a lendület és az energia volt a lényege az egésznek. Olykor-olykor elrejtettünk benne egy-egy mélyebb gondolatot, amit egyébként sokan még csak most értettek meg. Tehát van néhány olyan dalunk, ami még csak mostanra töltődött meg tartalommal – hisz’ fiatal fejjel mi a jövőről is énekeltünk. Most pedig őszülő halántékkal hitelesebbé válik, így másképp is érti a közönség, amit éneklünk.
Hozsó: – Ez egy örökké tartó vad románc!
Lala: – A mozgásról még annyit: most ez nem volt annyira könnyű, mivel nagyon sok réteg volt rajtam, így alig tudtam mozogni, és olyan érzés volt a végére, mintha végig súlyzók lettek volna a kezemben. Rendesen elfáradtam.
Hozsó: – Lalának egy-egy koncert konkrét kardió edzés.
2018-ra milyen terveitek vannak?
Lala: – Ez az idei év még erősebb lesz, mint a tavalyi, vagy azelőtti. Mondhatjuk azt, hogy ez már töretlen, ez a sok koncert sok éve. 2010-ben kezdtük el élőkoncertes irányba tolni a dolgot, és hála az égnek, erre egyre nagyobb az igény.
Melyik a kedvenc sztoritok Miskolccal kapcsolatban?
Hozsó: – Hazafelé mindig megálltunk egy jó melegszendvicsre, vagy egy jó gyrosra, abban a híres kis kajáldában, ahol mindig minden fellépő megállt hazafelé menet.
Lala: – A hétköznapi bulik a Junoban …
Hozsó: – Rengeteg élmény fűz minket Miskolchoz, nagyon sokat jártunk ide. Most is rengeteg ismerős volt a közönség soraiban, sőt még Budapestről is jöttek ismerőseink Miskolcra.
Lala: – Ismerjük már a várost, tudjuk, hova kell menni, ha enni szeretnénk egy jót például. Nagyon jó ide vissza-visszajönni.