A korszak, amiben az Áldozatok itthon és távol – Rezes Józsefné naplója című könyv története játszódik, a II. világháború utáni hónapok. 1944. október 23-án megy férjhez Rezes Józsefné, majd három hónap múlva, 1945. január 24-én férjét kényszermunkára szállítják a Szovjetunióba. Naplója, aminek negyvenkilenc bejegyzését levél formájában írta férjéhez, február 1-től a következő év február 10-éig ölel fel egy évet, amikor is megtudja, hogy férje soha többé nem jön haza. Értelmetlenül veszítette életét a Donyec-medencében lévő egyik bányatelepen.

Pfliegler Péter alpolgármester köszöntőjében elmondta, egy egész nemzet történelme is kiolvasható a könyvből, nemcsak egy ember, egy család története. – A mai napig számos ellentmondással járó időszak a II. világháború és az utána következő évek. Amikor Magyarország kormánya a 2015-ös évet a hetven évvel azelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-éig meghosszabbította, hátteret és támogatást adott a korszak kutatásához és remélhetőleg a nemzeti tragédia feldolgozásához. Miskolc városának is fontos, hogy minél alaposabban megismerje ennek a korszaknak a történetét, és azokból tanuljon. Rezes Józsefet méltó példaképként állíthatjuk a fiatalok elé hazafiságával, hiszen Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetésben is részesült – mondta az alpolgármester.

A kötet szerkesztője, Kis József, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár megbízott igazgatója mutatta be a könyvet. –  Mint háztartási füzetet kezdtük el olvasni, aztán belecsöppentünk egy ember legbelső világába, ahol tiszta érzelem, önzetlen szerelem és őszinte szeretet volt. Történészként, de romantikus férfiként is megdöbbentő átolvasni. Biztosan állíthatom, hogy egy amerikai típusú sztoriként bármelyik hollywoodi rendező magához veheti. Azért nagyon fontos ez a napló, mert emberi sorsot mutat be, nem statisztikai adatokat – mondta Kis József, aki hangsúlyozta, az emberi történetekről nem szabad megfeledkezni. – Nemcsak azok voltak az áldozatok, akiket elhurcoltak, hanem azok is, akik itt maradtak, hiszen nekik kellett magyarázkodni, hogy a férjük nem volt tömeggyilkos – mondta.

A könyvbemutatón felszólalt Kisida Ferencné Rezes Ágnes Emese is, aki soha nem találkozhatott édesapjával, hiszen az elhurcolás után született meg, így azonban fontos szerepet kap a történetben. Édesanyja ugyanis az utolsó levelet már szinte inkább neki írja, mint a halott férjnek. – Ez egy igaz, valóságos történet, hiteles minden sora, szabad-e hát közre adni? – tette fel a kérdést, amit meg is válaszolt: igen, ha ezzel megismerhetjük és megérthetjük a sötét múltat.