Szilárd: Idefelé a buszban pont arról beszélgettünk, mikor játszottunk Miskolcon utoljára, és milyen remek bulik voltak itt régen. Nagyon jó bulik voltak, legtöbbször a Miskolci Egyetemi Napokra hívtak minket.
Tibi: Miskolc elég régóta benne van abban a bizonyos szórásban, ahová a Qiumbyvel járunk fellépni. Szeretünk ide járni, jó bulik szoktak itt lenni.
Milyen emlékeitek vannak Miskolcról?
Tibi: Rengeteg élményünk van Miskolcról, de jelenleg ezek az emlékek, akár a kedvesek, akár a kevésbé kedvesek, sem elmondhatóak, hiszen ezek általában 18 karikás emlékek. De ez alapvetően jót jelent ebben a műfajban.
Ha már Borangolás, ti hogy álltok a borral?
Szilárd: Otthon kóstolgatok borokat a barátaimmal, de kifejezetten borkóstolásra nem járok. Viszont szeretem a vörös, száraz bort, abból is inkább a Merlot-típusút. A fehér bort inkább fröccsnek iszom.
Tibi: Figyelj, mi játszunk káposzta-, kolbász-, rétes-, borfesztiválon, szóval igazából mindenevő a zenekar. Van közöttünk egy vegetáriánus, tehát nagyjából elpusztítunk mindent, ami elénk kerül. De persze már csak óvatosan, mert nem vagyunk már 20 évesek.
Maradtok itt az este további részében Miskolcon, a Borangoláson, vagy egyből mentek tovább?
Szilárd: Egy pici időt biztos, hogy eltöltünk itt.
Jövőbeni terveitekről meséltek nekünk egy picit?
Szilárd: Készülőben van egy új klip az Árnyék a szoba falán című dalunkhoz, ami állítólag már a vágóasztalon van – legalábbis ezt mondják a menedzserek. Én hiszek nekik.
Tibi: Készülünk különleges műsorokkal is, mint például az Óbuda Danubia Zenekarral közös Class &Roll elnevezésű produkció, ahol egy nagyon komoly szimfonikus zenekarral karöltve lépünk színpadra. Aztán megyünk Horvátországba is játszani, és természetesen elindult nálunk is a szezon, így kezdjük most már beolajozni a szekeret és hasítjuk a kilométereket.