Harmincnégy éves lettem én, a ’80-as évek végére alig, ellenben a ’90-esekre még egészen jól emlékszem. Elevenen él a kép, ahogy a zsebpénzként kapott néhány forinttal beszaladok a nagyszülői házba, és a „kutyás” perselybe sorra bedobálom őket. Jók lesznek majd azok, ha valamivel meg akarom lepni édesanyámat, vagy ha arra jár a fagyis, egy finom kókuszost talán tudok venni magamnak!
Számtalan ilyen történet tolul most fel előttem, ahogy járom a régiségvásárt, és valamilyen „emlékkatalizátor” után vizslatok. Vége az istentiszteletnek az avasi református templomban, így onnan kijőve, szokás szerint az Erzsébet téren kezdem a nézelődést. Bele is futok azonnal egy halom matchboxba, szépen, sorba rendezték őket, nyugodtan siklik végig a szemem a miniatűr autókon, mutatom másoknak, nekem melyik volt meg, aztán ez volt a kedvenc, és ezt kapta meg tőlem öcsém, mert jó testvér volt.
Kicsivel arrébb már „modernebb” és nagyobb kiadások következnek, de tiniként még azért ámulatba ejtettek ezek a harcjárművek is. Vallomás következik: a festése alapján sivatagba szánt M1 Abrams tank kicsinyített másolata a mai napig megdobogtatja a szívem! És ez valószínűleg lerí az arcomról, a ravasz árus megérzi, itt jó üzletet csinálhat, és már a komplett szettet felkínálja nekem jelentős kedvezménnyel, csak vigyem a helikoptereket, páncélozott járműveket! Azzal válunk el, hogy ha Tigris és Leopárd tankokat is szerez nekem, felállítom a magam kis hadseregét a nappaliban!
Kánikula, valamivel türelmetlenebbek az emberek, így én is igyekszem lépteimet felgyorsítani. A régiségvásár egyébként is hozza, amit megszokhattunk tőle: ismert árusok kínálják rendszeresen frissített portékáikat, így érdemes hónapról hónapra felkeresni őket, hiszen rengeteg értéket is felfedezhet az avatott szem – még ha az emlékek miatt csak számára igazán becses is!
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
