Az evangélikus egyház a Luther Márton által elindított reformáció idején alakult, először Németországban a 16. században. Romániában két egyházi szervezetük van: a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház (a szászok egyháza) Nagyszeben központtal, és a Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház kolozsvári központtal.

A marosvásárhelyi lutheránusok gyülekezetét 1818 szeptemberében alapították, akkor még csak negyven szász és magyar családfővel, mára a közösség háromszázharmincöt főre bővült. Ennek kétszáz éves fennállását egy háromnapos rendezvénnyel ünnepelték meg, aminek gálaestjén a helyi énekkar és Molnár Tünde orgonaművész mellett szerepelt a miskolci evangélikus Luther Kórus. Az ünnepélyen felszólalók között volt többek között Soltész Miklós államtitkár, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Adorjáni Dezső Zoltán püspök és Tóth László főkonzul.

Sándor Frigyes, a miskolci Belvárosi evangélikus templom lelkésze elmondta, óriási megtiszteltetés részt venni egy ilyen nagyszabású ünnepségen. – Egy közösség életében nagyon sokat számít, hogy hosszú múltra tekinthet vissza. Így az erdélyieknek is jelentős ez a rendezvény, főleg egy olyan közegben, amiben ők élnek, más népek tengerében – mondta a lelkész, aki a fellépés előtt és után is számos helyszínre elvitte a Luther Kórust, beszélve azok történelmi hátteréről. Így tudták meg a tagok, hol van az a kő, amire Dávid Ferenc állt, miközben kihirdette az unitárius tanokat, és hogy kik nyugszanak a házsongárdi temetőben. Az énekkar járt még egyebek mellett Kolozsvárott a főtéren lévő Mátyás szobornál, a tordai sóbányában és hasadéknál, a tagok láthatták forrásvíznél mosni a torockói asszonyokat és beénekelhették a nagyváradi Római katolikus püspöki templomot.

Merthogy mindenhol és mindenkor megragadták a lehetőséget, hogy megörvendeztessék a körülöttük állókat. Halmainé Ujvári Mária, a kórus karnagya még egy különleges történetre is visszaemlékezett. – Ahogy bementünk az egyik templomba, már ültek bent magyarok, turisták. Gyorsan összeálltunk énekelni, ahogy szoktunk, és a rögtönzött előadásunk közepette megláttuk, ahogy egyikük arcán mindkét oldalt folyik a könny. Ezt látva mi is meghatódtunk – mondta a karnagy.

Az énekkart Miskolc város önkormányzata Mecénás Alapjából és az Evangélikus Egyház támogatta.