A város mozi iránti elkötelezettsége vitathatatlan. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint hogy évről évre a filmvilág színe-java méreti meg magát városunkban. Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált, ami számos kísérőprogrammal is várta a filmek szerelmeseit. Csütörtök délután Miskolc mozitörténetébe nyerhettünk betekintést, és kipróbálhattuk, milyen lehetett 100 évvel ezelőtt mozivászon előtt kuporogni, a Weidlich-udvar pincéjében.
Időutazás indul!
A mozi születését a Lumière-fivérek első nyilvános filmvetítésétől datáljuk, 1895-től. Azt hihetnénk, hogy a vidéki magyar városba csak megkésve érkezett el a mozi, ám ez korántsem így van: Miskolcon már a századfordulón megjelent az igény a mozizásra. 1900 körül itt járt a fővárosi Uránia Tudományos Színház vándormozija, és levetítették az első „filmet” Miskolcon. Valódi mozgóképeket, filmeket pedig már a Lifka-féle sátras mozi vetített, mely egy időben a Búza téren is letáborozott.
A Lifka-féle moziról annyi maradt az utókorra, hogy a legnagyobb vándor mozik egyikének számított a múlt század fordulóján. Miskolcra Lifka Sándor valószínűleg a körülbelül háromszáz férőhelyes sátrával látogathatott el 1901 körül. A Lifka-féle vándorszínház után, aki filmnézésre vágyott, 1901-től ellátogathatott az Ernszt Soma és Klein Ignác mozgószínházába is.
A két vállalkozó a Búza téren működtette sátras moziját egészen az I. világháború kitöréséig. A XX. század hajnalán a Búza téren nagy volt a választék a sátras filmszínházakból, ugyanis 1904-től itt kapott helyet a Király Bioszkóp is, amely a nyári szezonban rendszeresen tartott előadásokat tíz éven át. 1907 körül a Lloyd Szállóban, azaz a Royal Szállóban, a Széchenyi utca 60. szám alatti kávéházban és a Népkerti Vigadóban is lehetett filmeket nézni.
A Népkerti Vigadó szintén törzshelyévé vált a filmrajongóknak. A népkerti „időszaki moziról” tudható, hogy technikailag a legfejlettebbek lehettek 1910 körül. A mozizásra szánt teremben hatszor hat méteres képeket vetítettek, ez megegyezett a budapesti Apolló színház képvetítési méreteivel. Miskolcon az első mozi a Széchenyi utca 19. szám alatt az Apolló Nagy Mozgószínház volt, ami 1911-ben nyílt meg a Weidlich-palotában. És ezzel elérkeztünk a csütörtök esténk főszereplőjéhez.
Varga Gabriellától, a Három Kő Egyesület és a Jó a Jókain! program munkatársától megtudtuk, a hét elején az itt lakókkal együtt kitakarították az Apolló egykori helyiségét. – Két pincehelyiség is van a Weidlich-udvar alatt, az, amelyikben most vagyunk, a hátsó – magyarázta hozzátéve: nem 100 százalék, hogy ebben a helyiségben volt az Apolló, de sokan ezt gondolták a mozi „földjének”.
Karvaj Gábor azért nézett le az Apollóba, mert még nem régóta lakik Miskolcon, ám nagyon szeretne bekapcsolódni a város életébe, melyre ez az egyik legjobb alkalomnak bizonyult.
Holndonner Ferenc részt vett a nagytakarításban. – Székek, asztalok, kidobott fürdőkádak voltak itt – sorolta a látványt, ami először fogadta a takarítós brigádot az Apollóban. Mint mondta, ahhoz képest, amilyen pár nappal ezelőtt volt ez a helyiség, egy csoda, ahogy ma kinéz. Több zsák port, vakolatot és szemetet takarítottak el azért, hogy a miskolciak elgondolkodhassanak azon, milyen volt korábban a város, igazi közösséggé kovácsolva ezzel a lakókat. „Kell valami emlék, ami összetartja az embereket, kellenek a gyökerek” – emelte ki a nosztalgiázás jelentőségét.
5 órától 6 óráig régi filmhíradókból vetítettek részleteket, majd 6 órától Béres Beáta varázsolta a nézők elé Miskolc első mozijának múltját. Béres Beáta a szerzője a Memento mozi című könyvnek, mely a város mozitörténetét követi végig a legelső vetítéstől a Kossuth mozi bezárásáig. – Levetítettünk egy 1931-ben készült híradót, utána pedig elmondtam a város mozitörténetét – fogalmazott.
Újságcikkek, levéltári anyagok és régi képek őrzik az Apolló múltját – Beáta könyvének és több éves kutatómunkájának köszönhetően pedig már egy 100 évet felölelő áttekintés is a rendelkezésünkre áll, ha meg akarjuk ismerni ennek a csodálatos városnak a múltját.