Van, hogy megcsapja az orrunkat egy illat, egy sütemény illata, amelyről a nagyi vasárnapi meggyese jut eszünkbe. Van, hogy megakad a szemünk egy komódon, mely kiköpött mása annak, amelyre a nagypapa tette a szemüvegét, mikor ebéd után lehevert a kanapéra. Van, hogy a plüssmacinak, melyet a kezünkbe veszünk épp olyan a tapintása, amelyet ölelve álomba szenderedtünk az oviban.
Igen, akadnak tárgyak, amelyeket megpillantva újraéljük gyermekkorunk legmeghatározóbb pillanatait, vagy visszarepülünk a nagyszüleink által emlegetett világba. Hol lehet ilyen tárgyakra bukkanni? Természetesen a miskolci Régiségvásárban!
A régiség szó jelentése: minden, ami a régi időben létezett, vagy a régi időből hagyomány, emlék gyanánt fennmaradt. Ilyen emlékek után kutathattak megint a miskolciak a belvárosban, hiszen október 7-én, újra kipakolt az antik tárgyak vására. Megsárgult lapokkal teli könyvek, csillárok, plüssök és tányérok keresték új gazdáikat, de kézműves termékekkel is találkozhattunk a vásárban.