MÁSA jótékonysági bál a Vigadóban, Beregi László képgalériája!

A Miskolci Állatsegítő Alapítvány idén is megrendezte éves Jótékonysági Bálját a Miskolci Vigadóban, ahol nem csupán a 18 éves fennállásukat, hanem a Canifair-rel, német „testvérükkel” fenntartott 10 éves kapcsolatukat is ünnepelték. – Ezekben a rendezvényekben az az igazán nagy dolog – fogalmazott Kisfalvi Nyina, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány elnöke –, hogy azok is betekintést nyerhetnek a menhely mindennapjaiba, akik nem tudnak kijönni hozzánk, mert egyfajta lelki stresszt okoz számukra a sok elhagyott kutyus látványa. Mindig igyekszünk olyan értékes információkat becsempészni ebbe az estébe, amelyek meghatározták az előző évünket, illetve amelyek foglalkoztatnak minket.

Így volt ez 2018-ban is: közel kétszázan gyűltek össze a Vigadóban, hogy együtt ünnepeljék meg a MÁSA önkénteseivel azt az áldozatos munkát, mely immár több mint 12 ezer négylábúnak segített gazdára találni, mi több: olyan állatoknak, akikről már szinte mindenki lemondott.

2000-ben alakult a Miskolci Állatsegítő Alapítvány egy maroknyi állatszerető ember gondolatából. Akkor azt hitték, hipp-hopp létre fognak tudni hozni egy menhelyet. – Bizony sok évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az első menhelyünket meg tudjuk venni Pingyomtetőn. Ezt sajnos egy fölcsuszamlás tönkretette 2010-ben, így ekkor költöztünk át a Sajószigeti útra, az új helyünkre – emlékezett vissza az alapítvány elnöke. – Jelenleg 300 kisállatról gondoskodunk, kutyákról és macskákról egyaránt. A kutyáinkat oltva, féregtelenítve, ivartalanítva adjuk örökbe – mondta Kisfalvi Nyina, majd hozzátette, a MÁSA azért küzd anyagi gondokkal nap, mint nap, mert amíg egy kutya ellátása 30-35 ezer forintba kerül nekik, addig összesen 10-12 ezer forint támogatást kérnek az emberektől.

– Jelenleg a túlélésért küzdünk – fogalmazott portálunknak a MÁSA elnöke –, mivel minden alapítványnak Magyarországon visszaesett az 1 százalékos bevétele. Ahhoz, hogy a tavalyi tevékenységeinket is folytatni tudjuk, nagyon kell kapaszkodnunk. – Így jelenleg nem újabb tervekben gondolkozunk, hanem abban, hogy egyáltalán fenntarthassuk a fejlődést, hiszen a költségek sajnos nem változtak. Majd hozzátette: szeptemberben derül ki, mennyi is az a bizonyos 1 százalék, amit kapunk.

Van egy német testvére is az alapítványnak

A német Canifair 10 évvel ezelőtt kereste meg a MÁSA-t, hogy szeretnének náluk körülnézni. – Szinte kézen fogva kísértek át minket az új menhelyünkre, rengeteg mindent köszönhetünk nekik. Mind a mai napig lehet a kennelek oldalán látni a német támogatók nevét – emelte ki Kisfalvi Nyina, hozzátéve, Miskolcnak úgy van állatmenhelye, hogy a MÁSA álmodott, a német állatbarátok pedig hozzásegítettek minket ehhez. A német csapat a mindennapi működésben is oroszlánrészt vállal: idén a fűtést telje egészében ők állták. Arról nem is beszélve, hogy a Canifair kéthavonta elvisz a MÁSA-tól 15-20 olyan kutyát, akiket Magyarországon nem fogadnának soha örökbe, mert tartós betegségben szenvednek: szívférgesek, cukorbetegek, háromlábúak. Ez a csapat péntek este több órát utazott azért, hogy együtt ünnepelhessék miskolci állatszerető testvéreikkel a nagykorúságot.

A bál lehetőséget nyújt arra is, hogy megismerkedhessünk néhány örökbefogadott egykori MÁSÁ-s kutyussal, akik fegyelmezettségükről és hűségükről tettek tanúbizonyságot közel 200 vendég előtt. Az est igazán fergeteges hangulatáról pedig Varga Andrea és Jancsó Dóra Abba Showja gondoskodott.

A vendégek között nagyon sok önkéntes, ideiglenes örökbefogadó, illetve támogató foglalt helyet – mintha egy nagy családi szülinapozásba csöppentünk volna.

Apró Zsuzsanna körülbelül 20 éve áll kapcsolatban az alapítvánnyal, 2 éve pedig már főállásban dolgozik náluk. Zsuzsa egy francia bulldoggal érkezett az estére, aki tavaly április 1-jén került hozzá. – Sérült volt a szeme, ami azt jelenti, hogy majdnem átlyukadt a szaruhártyája, és hónapokba telt, mire feljavult – emlékezett vissza. – Most már teljes mértékben tudja használni, de még mindig orvosi kezelés alatt áll, majd kiemelte: összesen három kutyám van, és mind a három a MÁSÁ-tól.

– Egy évvel ezelőtt egy kollégámmal látogattam el a MÁSA-hoz, ahol annyira megtetszett az emberek állatokhoz való hozzáállása, hogy ott maradtam önkéntesként – mesélte Németh Réka. – Feltöltenek a kutyák: olyan szeretetéhesek ezek az állatok, hogy százszor hálásabbak egy minimális szeretetért is, mint az emberek.

Akadt olyan is, aki a munkáját is egy mentésnek köszönheti. Barna Szilvia 10-15 éve került kapcsolatba a MÁSA-val a Népkerti Állatklinikán keresztül. – Még az állásomat is nekik köszönhetem: egy kutyamentés során, 2005 januárjában Ritától értesültem arról, hogy asszisztenst keresnek. Hosszú évek alatt közel 20 kutyát sikerült gazdásítani, sokan közülük Németországban találtak új otthont maguknak – részletezte kiemelve, 14 kutyánk van otthon, amiből mindegyik mentett kutyus.

Közös emlékek, segítő kezek, amelyek egymás nélkül nem juthatnának egyről a kettőre, és megannyi állatszerető csillogó szempár ünnepelt a Vigadóban péntek este.

A bálon 305 ezer forint gyűlt össze jótékonysági célra.