Palóczy monumentális síremlékét 1869-ben, nyolc évvel halála után avatták fel. A Bécsben készült emlékkő 600 mázsányi szürke gránit. Alatta kripta, rajta pedig Vay Miklós domborműve, amely napjainkban is látható. Az Avasi templomban 1864-ben egykori országgyűlési képviselőtársai helyeztek el egy emléktáblát, amely szerint, aki itt nyugszik, „a haza háláját kiérdemelte”.

Palóczy László református lelkész gyermekeként 1783-ban született. Szülőháza ma is létezik közel síremlékéhez, a Papszer 16. szám alatt. Pesten végzett jogászként. Először az 1825-1827 közötti országgyűlésen vett részt követként, másodszor pedig 1832-1836 között képviselte a vármegye 25 pontos követelését (kérését) Pozsonyban. 1833-ban megválasztották az országgyűlés jegyzőjévé.

A forradalmi események sodrában korelnökként követte a képviselőházat Debrecenbe. S mert sem elnök, sem alelnökök nem voltak, (vagy többnyire korlátozottak voltak), szinte teljes egészében ő látta el az országgyűlés elnöki feladatait. Így került közvetlen munkakapcsolatba Kossuth Lajossal, aki 1849. április 14. és augusztus 11. között kormányzóelnöki tisztet töltött be. A levéltár őrzi Kossuthnak azt az 1849. április 30-án dátumozott levelét, amelyben Palóczyt a képviselőház összehívására kéri. Ez már a Habsburg-ház trónfosztása után (1849. április 14.) és közvetlenül a Szemere-kormány megalakulása (1849. május 2.) előtt történt.

Palóczy László követte a kormány és a ház megmaradt képviselőit Szegedre, majd 1849 augusztusában Aradra is. A 66 éves korelnök önként jelentkezett Aradon a császári biztosnál, s ekkor még útlevelet kapott miskolci hazatéréséhez. 1849 decemberében azonban az Újépület haditörvényszéke elé citálták, majd 28 társával 1850 áprilisában kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték. Szabadulása után az idős és bölcs politikus visszavonult, s Miskolcon mint a református egyház gondnoka munkálkodott. 1860-ban mint megyei tisztviselőt felkérték, hogy Lévay Józseffel, Vadnay Lajossal és Kun Jánossal írják meg az 1849-től egy évtizedig nem vezetett közgyűlési jegyzőkönyveket. A „nagy négyes” irodalmi stílusban, történetileg hitelesen, pontosan készítette el a mesterművet. 1861-ben a 78 éves politikust Vadnay Lajossal küldte a vármegye az országgyűlésbe. Nem sokkal később halt meg. A pesti gyászszertartás után küldöttség hozta a koporsót Miskolcra. Lévay József mondott búcsúbeszédet. Mindenki, aki ismerte őt, úgy nyilatkozott később, hogy Palóczy biztos volt halálában, csak teste fog hazatérni. Úgy mondta, ha „az országgyűlésen elhunyand, csontjait hozzák haza”.