A hatalomra kerülése után az országra „teljes súlyával rátelepedő kommunista diktatúra, a Rákosi-rezsim szovjet típusú, sztálinista személyi kultuszának túlkapásai, a koncepciós perek, a bebörtönzések, a padlássöprések, a „nagy félelem” korszaka a magyar társadalomban roppant nagy, de „mélyre fojtott” indulatokat generált. A személyi kultusz baljós évei Sztálin 1953-as halálával nemcsak Magyarországon, hanem a szovjet blokkon belül is enyhülni látszottak.

1953-ban a reformpárti Nagy Imre került a miniszterelnöki székbe, de Rákosi Mátyás Moszkvában folytatott „intrikái” hatására ismét visszakerült régi pozíciójába. 1955-ben Hegedűs András lett a miniszterelnök. Az 1956 júniusi MDP kongresszuson váradanul leváltották Rákosit és helyére Gerő Ernő került. Ez a személyi változás azonban már nem volt elegendő a társadalomban felgyülemlett feszültségek elfojtására.

Az 1956. október 23-án Budapesten kitört forradalom az ország számos pontján, így Miskolcon is visszhangra talált. Október 22-én a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tartott vitaesten összeállították az egyetemi diákság 11 pontos követelését. Egyik fő pontjuk a szovjet csapatok kivonulásának a követelése volt. A gyűlésen megválasztották a diákparlamentet, amely régiónk egyik legfontosabb forradalmi szervezetévé vált. A diákparlament elnöke Fekete Simon lett. Az Észak-Magyarország napilap 1956. október 24-ei számában így számol be a diákparlament október 23-ai gyűléséről: "Kedden délután ismét összegyűlt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ifjúsága. A gyűlés még az éjszakai órákban is tart. A diákok meghallgatták Gerő beszédét. A rádióközvetítés után az egyetemisták egységesen állást foglaltak a beszéd főbb megállapításaival szemben. A gyűlés szónokai kifejtették, hogy nem tartják nacionalista jellegű tüntetésnek a budapesti ifjúság felvonulását. Követelték Gerő Ernő visszahívását a politikai bizottságból, s új politikai bizottság választását. Az ifjúsági parlament hangulata rendkívül izzó, sok különböző ellentétes nézet kap hangot, s maguk a parlament vezetői sem urai a gyűlés vezetésének. A vita főképpen egy táviraton folyik, amelyet a Központi Vezetőséghez akarnak küldeni.

A gyűlésen részt vesz Tóth János, a megyei pártbizottság titkára és Déri Ernő, a városi pártbizottság titkára. Déri Ernő tájékoztatójában a budapesti tüntetés körülményeit ismertette, kifejezte hogy nem ért egyet Gerő Ernő  tájékoztatójával. Ugyanakkor felhívta az ifjúságot, hogy ne akarjon tüntetéssel érvényt szerezni akaratának. Elmondta, hogy a megyei pártbizottság támogatja az egyetem hallgatóinak 11 pontból álló követeléseit, amelyről már lapunkban beszámoltunk. Vita folyik a gyűlésen arról, hogy helyes-e valóban tüntetéssel kifejezni véleményüket. Amikor tudósítónk elhagyta a gyűlést, a hangulat rendkívül feszült volt. A diákok egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy a népi demokrácia talaján állva lehet csak követeléseiket kielégíteni, de egységes állásfoglalásuk a további teendőkről még nem alakult ki".