A jelmezeket sokan megtapogatták, de volt, aki fel is próbálta azokat, és a kellékeket is megfoghatták a színház látássérült vendégei. Így könnyebb volt elképzelniük, hogy mi veszi körül a színészeket játék közben.

– Egy illatszertárban, úgy tudom, illatszereket, tisztálkodószereket árultak, esetleg gyógyvizeket, mint itt. A kis polcok nagyon szépek, korhűek, mint az üveg az ajtóban – mondta az előadás előtt szerzett tapasztalatairól Bukovenszkiné Borza Mária, a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének tagja.

Az előadás díszlete nem egyszerű, kis üvegcsék, cukorkatartók, polcok, pultok és sok lépcső van a színpadon. A színészek ugyanúgy játszottak közöttük ezen az előadáson, mint máskor. A különbség csak annyi volt, hogy a hallássérülteknek jeltolmácsok, a látássérülteknek audionarrátorok segítették a darab megértését.

– Nagyon hosszú munka előzi meg ezt az előadást, hiszen segítőink többször megnézték a darabot, megkapták a szövegkönyvet, a díszletet- és jelmezterveket is, hogy fel tudjanak készülni a tolmácsolásra, narrációra – beszélt a háttérről Weisz Ildikó gyógypedagógus.

A Miskolci Nemzeti Színházban tavaly is volt akadálymentes előadás, akkor hallássérülteknek játszottak a színészek. Mert a színház szerint, ahogy Kiss Csaba igazgató megfogalmazta, attól, hogy valakinek az egyik érzékszerve sérült, még nem kell lemondani a világnak egy olyan izgalmas részéről, mint a színház.