A gyergyóiak korábban az Edelényi Bányász Sportkörrel álltak kapcsolatban, de 1975-ben ellátogattak Perecesre is, s ekkor alakult ki a máig tartó és szoros kapcsolat – meséli Podhenyszky László. A csapatvezető hozzáteszi, azóta sok nagypályás mérkőzést játszottak már egymással.

– Hogy melyik volt a legemlékezetesebb? Sok meccset fel tudok idézni. Egyszer például Csíksomlyón nem engedtek minket nemzeti színű mezben pályára lépni. Aztán Gyergyószentmiklóson több mint 2 ezer néző volt kíváncsi az öregfiúk meccsére, köszönhetően talán annak is, hogy még plakátokon is hirdették az összecsapást – mondja.

A csapat másik tagja, Csorba Emil hozzáteszi, hogy Magyarországon a perecesi és az üveggyári pályán több alkalommal és Hajdúnánáson is játszottak egymással. Erdélyben pedig sok szép helyen pályára léptek, Gyergyószentmiklós mellett Borszéken, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Tusnádfürdőn és Gyergyóújfalun. Közben persze megismerték Székelyföld nevezetességeit és szépségeit is; jártak Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Torockón, Segesváron és Parajdon is. Megcsodálták a tordai hasadékot és a Békás-szoros merészen magasodó szikláit, az óriásira nőtt fenyőfákat.

– Azóta ez a kapcsolat kicsit átalakult, úgy fogalmazhatnék, családiassá vált. Kevesebb a foci, de több a kirándulás, a beszélgetés, amikor a régi nagy meccsekre emlékezünk. És nem feledkezünk meg azokról sem, akik a sportbarátságot elindították, de már nincsenek közöttünk – mondja Podhenyszky László.