Egyre több magánember és vállalkozó segít az öreg halászon. Ezúttal több mint háromszázezres felajánlás érkezett, Barkóczi Istvántól és cégcsoportjától.

– Egyetértek a múzeum igazgatójával, amikor azt mondta, hogy a kép felújítását közüggyé kell tenni, hiszen az öreg halász a városé, mindenkié – hangsúlyozta Barkóczi István.

A vállalkozó a megvásárolt támogatójegyeket a környékbeli általános iskolásoknak ajándékozta. Ennek köszönhetően például felsőzsolcai vagy emődi gyerekek is megcsodálhatják majd a festményt. Utóbbi város is a kezdeményezés mellé állt. Fekete Tibor, Emőd polgármestere kifejtette, miután teljes mértékben egyetértettek a kezdeményezéssel, úgy gondolták, hogy – az önkormányzat anyagi lehetőségeit figyelembe véve – maguk is hozzájárulnak a kép restaurálásához. Így döntöttek arról, hogy 50 ezer forintért vásárolnak támogatói jegyet.

Az összefogás példaértékű. Pusztai Tamás múzeumigazgató kiemelte, a restaurálási költség összegyűjtése mellett a legfontosabb céljuk, hogy felhívják a figyelmet a múzeum értékeire és arra, hogy ez mind a miskolciaké.

– Jelen pillanatban elmondhatom, hogy majd’ 900 ezer forint külső támogatás érkezett az öreg halász restaurálására. Az összköltség megközelíti a 3 millió forintot. Amennyiben a támogatásokból összegyűlt forrás meghaladja ezt az értéket, akkor annak is megvan a helye: van itt 270 képünk a Herman Ottó Múzeum Képtárában! – mutatott rá az igazgató.

Az öreg halász restaurálási költségéből még hiányzik tehát, de a miskolciak összefogásának köszönhetően valószínűleg összegyűlik majd a megfelelő összeg a kép megmentésére.

Legutóbb a mocsári ciprusok érkezésekor fogott össze a város. A fák konzerválására akkor nagy mennyiségű cukrot gyűjtöttek, így a ciprusok megmenekültek, amiket a múzeumban állítottak ki.

A restaurálás, amit a Nemzeti Kulturális Alap is támogat, március 31-én kezdődik. Addig folyik a gyűjtés – támogatójegy vásárlásából, készpénzes befizetésből vagy éppen átutalással történt adományokkal. További információ a hermuz.hu honlapon olvasható.

Csontváry Kosztka Tivadar eredeti neve Kosztka Mihály Tivadar volt. Kisszebenben született 1853. július 5-én és Budapesten halt meg 1919. június 20-án.

A müncheni festészeti Akadémián tanult. Kitűnő tanulmányai maradtak fenn ebből a korszakából. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott. Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Anyaghasználatát tévesen olajfestéknek határozzák meg, pedig már saját korában is megjelentek művészetéről kritikák, miszerint saját maga által kevert festékkel fest, de a pontos megnevezés hiányában mindmáig ezt használják.

Látnoki-prófetikus személyiség volt, ezáltal magányos festő, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Előfordult, hogy külföldön ő maga szervezte kiállítását. Megismerését nehezítette az is, hogy képeit megtartotta. Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon. Magyarországon jóval halála után, képeinek 1963-as székesfehérvári kiállítása tette népszerűvé. Alkotásai ritkán cserélnek gazdát, a magyar árverési rekordot 2012 óta 240 millió forinttal a Traui tájkép naplemente idején című festménye tartja. Életének első jelentősebb összefoglalása Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar című, tudományos igényű műve, ami 1964-ben jelent meg.

Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban három műve látogatható: Mandulavirágzás, A Keleti pályaudvar éjjel, Öreg halász. Ez utóbbi festmény az életmű kiemelkedő darabja. A nehéz munkában megfáradt öreg halász szuggesztív portréja az emberi sorstragikum egyik legnagyobb hatású kifejeződése a modern képzőművészetben. Csontváry festménye 1902-ben készült. Zsenialitása az ember kettősségét mutatja meg egyetlen emberbe, egyetlen képbe sűrítve.