A kétéltűpestisnek is hívott Batrachochytrium salamandrivorans (Bsal) nagyon fertőző chytrid gomba, amely a szalamandrák és gőték számos faját érinti. A kór szó szerint felemészti az állatkák bőrét, ami gyors elhulláshoz vezet. 2013-as felfedezése óta nagyon keveset sikerült felderíteni arról, miként vált ki betegséget a gombás fertőzés.

Az Imperial College London, a Genti Egyetem és a Broad Intézet szakemberei szekvenálták és azonosították a Bsal-ért felelős géneket egy fertőzött szalamandrából. A szerzők szerint a Nature Communications folyóiratban múlt héten közölt eredményeik segédkezet nyújthatnak a védelmi erőfeszítéseknek, emellett a betegség feltartóztatását elősegítő gyógyszercélpontokat tárhatnak fel.

Rhys Farrer, a vizsgálat társszerzője és kollégája, An Martel a Bsal-ban elpusztult szalamandrából szekvenálta a géneket, majd összehasonlította őket a Batrachochytrium dendrobatidis (Bd) génjeivel. Eme utóbbi, a Bsallal szoros rokoni kapcsolatban álló gomba, nemcsak a szalamandrákat és a gőtéket, hanem az összes kétéltűt veszélyezteti. A Bd több kihalásos eseményt idézett elő, mint bármely más, a tudomány előtt ismeretes, fertőző kór.

A friss vizsgálatban a kutatók felderítették, hogy a Bd-hez hasonlóan a Bsal is több olyan génnel van felszerelkezve, amely megfertőzi a kétéltűeket és betegséget vált ki bennük. Mint kimutatták, a legtöbb gén mindkét gombafajnál jelen van, de némelyik egyedülállóan csak a Bd-ben vagy a Bsal-ban található meg. Ennélfogva abban reménykednek, hogy a mindkét gombatípusnál megtalálható gének összehasonlításával betekinthetnek a Bsal működésébe.

Az egyik közös génkategória a metalloproteázokat kódoló géneket ölelte fel. (A metalloproteázok a kétéltűek bőrét megemésztő enzimek, aminek folytán a kialakult foltokat meghódíthatja a gomba.) Viszont a két gombafajtánál igencsak eltérő mennyiségben voltak jelen, ami magyarázatot nyújthat a gombák fertőzési módjának hasonlóságaira és különbözőségeire.

Példának okáért, a Bsal-ban háromszor annyi gént találtak a metalloproteázok kódolására, ami valószínűleg megmagyarázhatja, hogy a bőrfekélyesedés miért olyannyira elterjedt a Bsal-nál, míg a Bd-nél nem annyira jellemző.

Azt is felderítették, hogy az újonnan azonosított gombagének legnagyobbrészt „bekapcsolt” állapotban vannak a szalamandrák megfertőződésekor, de felismerték, további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy egyértelműen káros vagy nem káros kategóriába illeszthetőek-e. A Bd-vel ellentétben a Bsal a jelek szerint elnyomja a szalamandrák immunrendszerét is, ami azt sugallja, hogy ezzel a módszerrel kolonizálja gazdaszervezeteit.

Farrer szavai szerint a szekvenált gének csupán egyetlen fertőzött szalamandrából származnak, ennélfogva lehetnek eltérések a szalamandrák állományában és az őket érintő fertőzésben. Hozzátette, egyelőre nem azonosítottak a fellelt géneket vagy az általuk kódolt proteineket célzó gyógyszert sem.

A Bsal-t először 2013-ban fedezték fel az Imperial College London és a Genti Egyetem kutatói Hollandiában, ahol a foltos szalamandrák nagyfokú elhullását tanulmányozták. A kór a jelek szerint Ázsiából származik, és mára Európában is terjed. Tavaly az amerikai kormány betiltotta a szalamandrák importját a Bsal-fertőzés kiküszöbölésére.

A kutatók szerint a következő lépés még több fertőzött állat génjeinek szekvenálása, hogy átfogóbb képet alkothassanak a génekről.