Ünnepi beszédében Kriza Ákos polgármester emlékeztetett a mai napi eseményekre. – Végigjártuk Miskolc 56-os emlékhelyeit. Fejet hajtottunk a forradalom hősei és áldozatai, a megtorlás mártírjai előtt. Bátorságukat, becsületességüket és igazságukat senki nem kérdőjelezheti meg. A magyar októberekben hősök születtek. Aradon vértanúságot tettek a 1848-as tábornokok, 1956-ban a közemberek tettek tanúbizonyságot az önfeláldozásról: diákok, munkások, értelmiségiek. Nemre, korra és felekezetre tekintet nélkül. Mindannyian a magyar nép és a magyar haza megnyomorítása ellen lázadtak. S bár felkelésük elbukott, áldozatukkal hírnökei lettek szabadságvágyó nemzetünknek, bátor és tettre kész magyarságunknak. Sokáig próbálták a kommunisták és az ifjú szocialisták eltitkolni és meghazudtolni 1956 eszmeiségét. Eltüntetni a forradalom nyomait, megmásítani az emlékezetét – mondta a polgármester.

Végh Csaba képgalériája

– Múzeumainkban alig találhatók eredeti tárgyi emlékek, a forradalmat felidéző ránk maradt relikviák. A múltat végképp eltörölni akaró gondolatrendőrség szinte tökéletesen működött, de a személyes emlékeket mégsem sikerült átírni az emberek fejében. Mégis évtizedeket kellett várni arra, hogy a levéltárak aktái és a még köztünk élő 56-osok megnyíljanak. Félelem nélkül, szabadon beszélhessenek. Nem a történelemkönyvekből, hanem a személyes visszaemlékezésekből kaptuk meg 56. októberi napjainak valós történetét. A forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján kiadott Miskolc 1956 című könyvből tudhatjuk, hogy a miskolciak mennyi fejtörést okoztak a hírhedt Államvédelmi Hatóságnak. Sehol az ország területén annyi rendszerellenes röpcédulázás, falra festés, izgatás nem történt a vidéki városok között, mint itt. Az elnyomó rendszer ellen szervezkedő csoportokat „Fehér Partizánoknak” nevezték. Ők erősítették a hétköznapi kisemberek igazát. Ébren tartották a hitet, hogy emberhez méltó életük a szabadságban rejlik. Bizony büszkék lehetünk erre. És élő örökségünk ez Miskolcon – hangsúlyozta Kriza Ákos.

– A szabadság vágyáért sokaknak nagy árat kellett fizetni. Természetes, hogy adódik a kérdés: vajon volt-e értelme mindennek? Hiszen az ország nem érte el a függetlenséget, az emberek személyes szabadságot nem kaptak, sőt sokaknak kellett másodrendű állampolgárokként élniük. Mégis vállalták a következményeket. De a válasz nem kétséges! Igen. Volt. Sőt azt mondhatom: csak ennek volt értelme! Az 56-os célok és követelések a szabad, demokratikus életre lassan értek be. Generációk nőttek fel egy felemás értékrendet képviselő hatalom árnyékában. De ma már a világ egyetlen történésze sem vonja kétségbe, hogy a kommunista-szocialista világrend végérvényes hanyatlása 1956-ban Magyarországon kezdődött el. És ha így van, akkor bizony az sem vonható kétségbe, hogy Miskolc szerepe ebben a folyamatban megkérdőjelezhetetlen. Méltán lehetünk büszkék elődeinkre – mondta a városvezető.

– Történelmünk során mindig elérkezik az a pillanat, amikor új, mélyebb összefüggésben jelennek meg a múlt eseményei. De bárhonnan nézzük, a szabadság az egyik legfontosabb nemzeti értékünk. A 19. és a 20. század forradalmai a nemzeti egység megtapasztalásának élményét adták. Azt a mindennél erősebb érzést, hogy együtt a nemzet, együtt az ország. Begyógyulhatnak azok a sebek, amit magyar a magyarnak okozott, ha az a cél, hogy a nemzet egységes nemzet, a haza pedig egységes haza maradjon. 1956. október 23-a ajtót nyitott arra a jövőre, amelyben a magyar nép független országban élhet. Éljen bennünk ez a kívánság, s tekintsünk úgy történelmünknek erre a felemelő pillanatára, hogy ma is erőt adjon nekünk! Isten áldja a forradalmárokat, a mártírokat és áldozatokat! Isten áldja 56 hőseit! – fejezte be ünnepi beszédét Kriza Ákos.

Az ünnepi műsort a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek előadásában láthatta a közönség.