A dinoszauruszok korát idézi a bizarr cápafaj

A galléros cápa (Chlamydoselachus anguineus) a rendkívül ősi vonásokat mutató szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes) rendjén belül önálló családot, illetve nemzetséget alkot. A fosszilis bizonyítékok tanúsága szerint a galléros cápák még a dinoszauruszok korában, a földtörténeti középkorban (mezozoikum, 206 millió évtől 65 millió évig) alakultak ki, és a krétakortól kezdve szinte semmit sem változtak.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy nem is cápával, hanem valami egyéb, a horrorfilmek világát idéző tengeri élőlénnyel van dolgunk. Külső jegyeiben ugyanis a galléros cápa nem nagyon emlékeztet a „klasszikus” cápákra, a középső állású szájával, hosszú angolnaszerű törzsével és az aszimmetrikus farok előtti egyetlen, alacsony hátúszóvjával.

Ami talán a legszokatlanabb, a gallérszerű képletekkel fedett hat kopoltyúrés, amiről a faj a nevét is kapta. Egészen a 19. század végéig úgy vélték, hogy a galléros cápák a dinoszauruszokkal együtt haltak ki a krétakor végén, ám az 1880-as években Japán vizein kifogtak egy eleven példányt, amelyet Garman írt le a tudomány számára, 1884-ben.

A galléros cápákat csak rendkívül ritkán lehet megfigyelni, a mostani portugáliai észlelés előtt utoljára 2007-ben a Tokiói-öbölben láttak egyet, szintén a felszínhez közeli vizekben.

Háromszáz borotvaéles fog ül az állkapcsaiban

Az Algarve közelében felfedezett példány teljes hossza másfél méter volt, az ILF Science tudományos szaklap beszámolója szerint. A galléros cápák kifejlett példányainak átlagos testhosszúsága 1,3-1,6 méter, maximum kétméteresre nőnek meg. A középállású (pleziomorph) száj mellet ugyancsak a rendkívül ősi cápák korát idézi a szem előtt, oldalra néző orrnyílás. (A modern cápák alsóállású szájjal és orrnyílással rendelkeznek.)

A felfedezése óta eltelt közel másfél évszázad alatt alig néhány példányát sikerült csak megfigyelni ennek a mélytengeri életmódot folytató és jellemzően az óceán szürkületi (bathyális) zónájában, 200 méter alatti vízmélységben élő cápafajnak.

A galléros cápa állkapcsaiban 300, három csúccsal rendelkező nagyon hegyes és éles fog ül. Az elpusztult, illetve kifogott példányok gyomortartalom vizsgálata azt mutatja, hogy a galléros cápák étrendjének kétharmadát lábasfejűek alkotják.

A megfigyelések szerint csak az Atlanti -, illetve a Csendes-óceán vizeiben honos, az Indiai-óceánból nem ismert.

Egészen 2009-ig úgy vélték, hogy a család (Chlamydoselachidae) csupán egyetlen fajból áll, ám 2009-ben bebizonyosodott, hogy a Dél-afrikai Köztársaság atlanti vizeiben megfigyelt galléros cápák önálló fajt alkotnak, amely a Chlamydoselachus africanus tudományos elnevezést kapta.

Az Európai Unió által finanszírozott, és a kereskedelmi halászat szándékolatlan fogásainak kiküszöbölésére indított kutatási projekt során tfedezték fel a dinoszauruszok kortársának számító, rendkívül ritka ősi cápafajt Portugália partjainak közelében.Az idén júliusban elindított program egyik legfontosabb célját egyrészt az európai vizekben élő ritka és veszélyeztetett tengeri fajok egyedszámának feltérképezése, másrészt pedig a kereskedelmi halászat káros hatásainak kiküszöbölését célzó új módszerek kidolgozása alkotja.
Egyes védett tengeri állatfajok, így például a kisebb cetfélék, a tengeri teknősök és cápák számára súlyos veszélyt jelentenek a mélybe eresztett halászhálók. Az úgynevezett szándékolatlan fogások miatt minden évben jelentős mennyiségben pusztulnak el a halászhálókba akadt védett tengeri állatok.
A portugáliai Algarve partjainak közelében végzett monitoring közben a projekt tengerbiológusai egy, az európai vizekben különösen ritka, rendkívül bizarr kinézetű galléros cápára akadtak.