Kvák Mihály az Avas szívében él. Nyíregyházáról költözött nyugdíjas éveiben Miskolcra, s nagyon megszerette a várost. Mint mondja, Ófehértón született, ott is végezte iskoláit. Sofőrként helyezkedett el, lételeme volt a vezetés. Imádta az autókat, a mai napig rajong értük - nem csupán vezetni, de szerelni is szeretette őket. – Mindig csodálattal töltöttek el az autók, valamimkor a szekéren is arról álmodoztam, egyszer a volán mögé ülhetek. Nem csak vezetni akartam, azt is meg szerettem volna érteni, hogyan működnek. Ha azt kérdezik mi a hosszú élet titka - nos nekem ez a kocsi volt és a muzsika - nyilatkozta mosolyogva. 

Élete során tizenkilencszer költözött Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc vonzáskörzetében, a munkái miatt. Sofőrként, megbecsült munkaerő volt, gyakran előfordult, hogy átkérték az előző munkahelyéről. A vezetés mellett a zenélés volt másik szenvedélye. Játszott hegedűn, klarinéton, brácsán, bőgőn és szaxofononis. Soha nem tanult zenét, autodidakta módon képezte magát a hangszereken. Ma is számos hangszer tulajdonosa, aktív éveiben lakodalmakban, ünnepélyeken szolgáltatott zenét. Elmondása szerit ez sem csupán szórakozás, nem egyszerű feladat egy több száz fős társaság kedvére tenni, szórakoztatni őket. 

1951-ben nősült, három lánya született. Egyik húga szintén Miskolcon él, nekik köszönhetően szerette meg a várost. Szabadidejében szeret sétálgatni az Avason és régóta szenvedélyesen gyűjti az órákat. – Igazi férfi szokás, tudom. Volt, hogy 120 kar- és zsebórám is volt - meséli büszkén. Mint monda, élete nem volt csupa boldogság, de mindig a szépet igyekezett meglátni benne.