Amikor a színpadra léptél, még alig lézengett itt egy-két ember, aztán felmentél a színpadra, és olyat rittyentettél ide, hogy pikk-pakk tömeg lett. Milyen érzés volt a Miskolci Sörfesztiválon énekelni? 

Szerintem az előadó feladata bulit csinálni. Sosem lehet a közönségre fogni azt, hogy egy buli nem jó – ahhoz nagyon szélsőségesen rossznak kell lennie annak a napnak. Az előadó azért megy föl a színpadra, hogy valamit adjon. Én nemcsak azért énekelek, mert szeretek énekelni, hanem rengeteg olyan érzést tudok vele átadni – örömöt, bánatot, energiát –, ami el tud jutni az emberekhez.

Hogy telt a nyarad?

Gyorsan! Volt benne azért nyaralás is. Nagyon sokat gyerekeztem. Nekem azért nagyon jó dolgom van, mert hétköznap sokat tudok a gyerekekkel lenni – nyilván ez évközben abban merül ki, hogy hozom-viszem őket, és én vagyok a sofőrszolgálat az edzésekre –, de nyáron azért nagyon sok időt tudok velük így együtt tölteni. De emellett természetesen nagyon sokat dolgoztam.

Milyen terveid vannak? Mire számíthat a közönség?

Most nagyon készülök, november közepén lesz egy koncert, 16-án Budapesten, és egy nagy vegyeskórussal állok majd színpadra, meg a saját pop bandámmal (átdolgoztuk a dalaimat), úgyhogy ez egy új dolog nekem is. Én egyébként végzettségem szerint karvezető vagyok, és szolfézs tanár, tehát tulajdonképpen a kórusozás lenne a szakmám, és nagyon nagyon régen énekeltem kórussal. Nagyon izgalmas, úgyhogy arra most ezerrel készülünk. 

Te relatíve későn futottál be. Mit gondolsz, emiatt kimaradtál-e valamiből? Érezted-e valaha bármilyen hátrányát ennek?

Ennek csak az előnyét élveztem! De nyilván, ha nem futok be, akkor nem lenne ilyen nagy a szám. De így, hogy összejött a dolog, így azt gondolom, hogy nagyon a helyén volt az életemben. Anno indultam a legelső Megasztárba – mondjuk akkor se voltam már olyan nagyon fiatal, 28 lehettem –, és ott azért fordultam vissza (az ötvenbe bekerültem), mert én akkor már nagyon szerettem volna családot, gyerekeket, és nem mertem bevállalni egy tehetségkutatót, meg amivel az jár. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam 1-2 év múlva, hogy mekkora barom vagyok, hogy visszaléptem, de így, hogy már megvolt a család egyrészt ez így nagyon szépen alakult, meg azt gondolom, hogy harmincon túl az ember sokkal érettebb fejjel ugrik neki egy ilyennek. Ez a szakma nem egyszerű! Nagyon sok idegi, meg lelki megterheléssel jár. Nyilván minden szakmának megvannak a saját nehézségei, de ehhez kell egy nagyon stabil lelki háttér, és szerintem, aki ezt tizenévesen meg tudja lépni, azelőtt le a kalappal. Nem egyszerű.

Hogyan töltődsz fel?

Engem ez a kettősség feltölt, hogy itt a színpadon nagyon mást élek meg, mint otthon családanyaként. Én nagyon szeretem ezt a normális kerékvágást, ami egy anyának a mindennapos feladatai közé tartozik. Ilyenkor kikapcsol a zenei agyam. Itt meg teljesen kikapcsol bennem az anyai, meg a feleség vonal, úgyhogy engem ez feltölt. Illetve, ha tudok aludni, akkor kikapcsolódom. Síelni nagyon szeretek. A hideget, a hegyet szeretem, tehát ha van lehetőségem menni, akkor mondjuk az tölt föl, ha német, vagy svájci hegyek között és kristálytiszta tó mellett lehetek, akkor én ott magamra lelek.

Mi most a legnagyobb kihívás számodra?

Szerintem az anyaság egy folyamatos kihívás. A kisebbikem 7 éves, a nagy 12, tehát már 12 éve gyakorlom az anyaságot, de még mindig bőven van hova fejlődnöm. Az, hogy a gyerekeket az ember úgy egyengesse, hogy nekik boldog életük legyen, az egy folyamatos kihívás, és csodaszép feladat.

Hogyan tudtad megőrizni ezt az alázatot, és kedvességet, ami árad belőled a színpadról?

Szerintem ez pont a család miatt van. Mert valóban a médiában lenni, meg szerepelni, az nagyon könnyen elcsavarja az ember fejét, mert veled készítik az interjút, rád világít a lámpa, téged mutat a kamera, neked tapsikolnak, de ha az ember minden egyes fellépés után visszaalakul a normális életébe, az azért visszarántja. Én most hazamegyek, és fel kell kelni holnap reggel megcsinálni a reggelit, eldönteni mi lesz az ebéd, leellenőrizni, hogy megvannak-e az edzős cuccok, össze van-e készítve hétfőre az iskolatáska, készen van-e a lecke, tehát egy olyan normális életbe megyek vissza a színpadról, ami rendben tartja a lelkemet is. Én nagyon sokáig énekeltem úgy, hogy nem futottam be, és ezért, ami eljött, azért én nagyon hálás vagyok. Meg tudom, hogy mennyi meló van mögötte, és mennyi embernek a munkája van benne. Bolond lennék, ha ezt nem alázattal kezelném.