– Egy spanyolországi üdülés alkalmával láttam hasonlót – mondja Molnár László a több méter magasra megnyúlt növényt mustrálgatva, két fotó elkészítése közben. – Rendkívüli, nagyon szép ez a példány! Látszik, hogy gondos gazda kezei alatt nevelkedett. Büszke vagyok arra, hogy ilyen is van nálunk, és szeretnék még sok hasonló különlegességet látni Miskolcon!

Örömében sokan osztoznak: van, aki az utcáról bekukkantva fedezi fel a méretes növényt, és úgy tér be néhány fényképet készíteni, más a virágüzletbe jön vásárolni, de ki nem hagyná a botanikai szenzációt – míg megint más visszajáró „látogatója” a különleges agávénknak.

– Arnótról járok be Miskolcra vásárolni, és amikor csak tehetem, eljövök ide is, és lefotózom a virágot – mondja Kozmáné Bányi Judit. – Egyébként azóta tudok a növényről, amióta itt, a Szeles utcában nevelkedik, ennek ugye már jó pár évtizede. Mindig megcsodálom, napról napra egyre szebb lesz.

De hogyan tud ez a növény ilyen hosszú kort megélni? A kérdés megválaszolásához nem is hívhatnánk mást segítségül, mint a páratlan szaktudásával komoly tekintélyt szerző Bálint gazdát. A szakember honlapján így fogalmaz: az agávé szakszerű ápolás mellett évtizedekig elél, „szinte családtagként”. Nyáron világos, meleg helyet, kevés öntözést és kevés tápanyagot kíván. Gyökerei azonban hajlamosak a rothadásra. A telet világos, hűvös helyen tölti el károsodás nélkül.

A gondos gazdát Bernáth Lászlónak hívják, ő a tulajdonosa az Észak-Kelet Flóra virág, ajándék kis és nagykernek – a Szeles utcai üzlet bejáratánál magasodik a 3-3,5 méter átmérőjű, körülbelül 3 mázsás növény.

– Ez az agávénk 40 évvel ezelőtt került a szüleimhez sarjként. Először családi házas környezetben nevelgettük, majd behoztuk a telephelyünkre – mondja.

Mindjárt megtudjuk azt is, miért is jelent szenzációt, hogy egy növény kivirágzott! Az agávé életében egyszer, 40 éves korában virágzik, amibe bele is pusztul.

– Körülbelül négy napja kezdett el virágozni a növényünk, felfelé halad a virágzás. Aztán az alja fokozatosan elszárad, teljesen tönkremegy – mondja Bernáth, aki természetesen az utánpótlásról is gondoskodott már: a virágzó agávé mellé kitettek egy 10 éves növényt is, aminél már lehet sarjakat látni. Ezeket leválasztják majd, szétültetik – és azok is nagy valószínűséggel újabb 40 év múlva virágozni fognak. Csak türelemmel ki kell várnunk…

Az agávé (agavé, Agave) a spárgafélék (Asparagaceae) családjában az agávéformák (Agavoideae) alcsalád névadó nemzetsége számos, jól ismert sivatagi és száraz égövi fajjal. A latinosított ógörög „agavusz” szó jelentése: jeles, előkelő, illusztris. Amerikában honos Dél-Amerikától Észak-Amerika déli részéig; a legtöbb faj Mexikóban, illetve az USA-ban él. Dísz-, illetve haszonnövénynek valamennyi kontinensre áthozták a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt meleg régiókba, ahol aztán több faja is kivadult. Mexikó őslakói egyes források szerint már 9000 éve termesztették. Ma is használnak olyan recepteket, amelyekről azt állítják, hogy az aztékoktól származnak. A fajok jelenlegi változatossága valószínűleg legalább részben az ősi nemesítők munkájának eredménye.

Felhasználása: Ebből készítik a szizált, ami fontos trópusi rostnövény. A levelektől megtisztított torzsájának tiszta vagy cukrozott cefréjéből párolják a mezcalt, a tequilát pedig ugyanígy készítik a kék agávéból. Oaxaca államban az indiánok a levelek legkülső rétegét tapadófóliaszerű csomagolóanyagnak használták a munkahelyükre magukkal vitt ételeiket védelmére. A leveleket és a bugavirágzatot állati takarmánynak is hasznosították.