2024. november 12. Jónás, Renátó
„De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát…” – Interjú Geszti Péterrel (Videó)
Muntyán Bernadett
|
2017. július 29. 12:11
|
frissítve: 2017. augusztus 01. 10:53
Augusztus 4-én landol a RAPülők a Lovagi tornák terén. A nyár legnagyobb miskolci showjáról, és a kulisszák mögötti dolgokról az együttes frontemberével, Geszti Péterrel beszélgettünk.

Mit jelent számodra a 90-es évek hangulata?

Egy teljesen másik hangulatban élt mindenki. Nem csak zeneileg voltak sokkal pozitívabbak, nyitottabbak és bizakodóbbak az emberek, de az élet más területein is. Sokkal többet nevettünk a 90-es években, a RAPülők rendkívül jól konzerválta a dalaiban ennek a kis vidám, bizakodó korszaknak a hangulatát.

Úgy tudom, többször is jártál már Miskolcon. Milyen élményekkel térsz vissza a Bükk lábához?

Igen, többször is voltam már nálatok. Nem csak koncertek alkalmával, hanem többnapos vendégségben is. Megcsodáltam Miskolc nevezetességeit: megsimogattam Mancs kutyus nyakát, pisztrángoztam a közelben, és a színházban is jártam.

11_geszti.jpg

Mire számítson a nagyérdemű augusztus 4-én? Milyen megashowval készültök a miskolci közönségnek?

Egy nyári koncert mindig sokkal felszabadultabb! Itt lesz Tóth Gabi, Tóth Vera, a Hajdú lányok, Szolnoki Peti és egy tánckart is hozunk magunkkal. Ugyanazokat az animációs háttereket fogja látni a miskolci közönség, amely a Papp László Sportarénában is varázslatosan idézte meg a 90-es éveket. Ami különlegessé teszi az egész koncertet, hogy eljátsszuk ugyan a régi dalokat az eredeti formájukban, viszont mai technikával és a mai showbusinesshez igazított attrakciókkal.

geszti.jpg

Hiszek abban, hogy az eredeti tartalom lehet nagyon autentikus, úgy, hogy ugyanakkor megfelel a ma világának is, hogy ne egy nyugdíjas egylet benyomását keltse ez a nosztalgia buli. Az egészben van egy nagyon pozitív életérzés, egyfajta vidámság, ami erre a korszakra volt jellemző. Én nagyon hiszek abban, hogy a pozitív lélektan nem egy lakótelepi mágia, hanem igenis lehet az embernek magát úgy kondicionálni, hogy az építő jellegű legyen.

Hogy lesz egy történelem tanárból RAPülők frontember, és a Jazz+Az frontembere?

Úgy, hogy keres egy utat, amin menni szeretne, amin jól érzi magát, amiben úgy érzi, ki tud bontakozni. Én már a főiskolai hospitálásom során tudtam, hogy nem leszek jó tanár. Egyrészt azért, mert ez több, mint egy szakma. Ez egy hivatás, amihez elkötelezettség kell, ez pedig belőlem hiányzott. Másrészt pedig azért, mert már gyerekkorom óta a showbusiness iránt érdeklődtem. Világ életemben vonzott, hogyan lehet hatást gyakorolni az emberekre. Hogy ezt műsorvezetőként, vagy dalszövegíróként, vagy előadóként, vagy nemzeti vágta szervezőként teszem-e, az tulajdonképpen teljesen mindegy. Mi azért koncertezünk, azért játszunk, hogy az emberek boldogabban menjenek el a buli után, mint ahogyan odajöttek.

Nem
Nem

Olvasnivaló

Ajánlat